KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szombat esti frász

Hajnal Csilla

Nem sokat kellett törnie a fejét a Szombat esti frász forgatókönyvírójának új ötleten: az amerikai „kertvárosi film” unalomig ismételgetett képeit ódon vígjátéki fordulattal, a felcserélődésből, a „sorok átfedéséből” (Bergson) fakadó komikummal próbálta megtermékenyíteni.

A semmiből felbukkanó, másodállásban gengszter fivér rég és hőn áhított randevút szervez meg öccsének, kölcsönadva hitelkártyáját, külsejét, ízlését és… autóját. (A szegény fiú nem is sejti, hogy ezzel a gesztussal kalandhőssé avanzsálódik.)

És attól fogva a kék autó, mint a biztos lebukás metaforája vonul végig a városon: mit sem sejtő utasait nemcsak étterembe, hanem az „éjszaka mélyére” is elszállítja. (Hát igen: nehéz az embernek saját maga bátyjaként... főleg ha kénytelen elvinni helyette az egészestés balhét is.)

A Szombat esti frász a hagyományos pikareszk emberpróbáló és -nevelő, sokszor könnyfacsaró komolyságát (ugyan kinek kell ez ma már!) elszomorító humortalansággal vicceli meg: az a pár vödörnyi vér, az a néhány hulla, az az egypár rögeszmés félőrült, és az a kevéske aberrált emberrabló kínai a műfajt megcsúfoló kisstílűséggel rémisztgeti a mozizni vágyót.

A film úgy végződik, ahogy kezdődik. A tejmeleg kertvárosi otthon óvón terpeszkedik lakói fölött: bár beléhatoltak, összetörték, a lényege érintetlen. Persze: így hihető, hogy a világ nem is olyan veszett, és a „kék bársony” sem olyan durva tapintású, ha az ember nem markolássza nagyon...

Az a bizonyos függöny itt meg nem lebben. Talán David Lynch-nek kéne ráfújnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=517


előző 1 következőúj komment

Niki#1 dátum: 2006-12-05 20:23Válasz
Szeretném megkérdezni, hogy vkinek megvan ez a film? Nagyon sokat segítene. Az email cimem poczaniki@freemail.hu. Köszönöm előre is a segítséget!