FilmszemleSzerelem első vérigHollywoodi suszterekKoltai Ágnes
Isaac Bashevis Singernek van egy csodálatosan egyszerű, tiszta, lírai, mégsem érzelgős novellája, A hét kicsi suszter, amelyben a lengyelországi Frampol városában élő suszterdinasztia legendáját és életét írja le. Az egymást követő cipésznemzedékek nemcsak messze földön híres tudásukat, szakmai becsületüket és tisztességüket adták tovább, hanem egy édes-szomorú dalt is, amelynek ritmusára szabtak, ragasztottak a műhelyben. Egy dalt, amelyet egyedül nem lehetett énekelni, mindig az apák zendítettek rá, és a fiúk énekelték a refrént. A hét kicsi suszter Singer legoptimistább írása: a frampoli kicsi suszterek legifjabb nemzedéke kivándorolt Amerikába, a hat fiú módos polgár lett, de a régi dalt sosem feledték, s egy napon, midőn öreg apjuk megérkezett a vérzivataros Óhazából, a gazdag cipőgyárosok leültek a kaptafa mellé, és jóízűen elénekelték a kalapács koppanásának ütemére zendülő suszterindulót. Tudom, Isaac Bashevis Singernek és A hét kicsi suszternek nincs sok köze a Szerelem első vérig című új magyar filmhez. Természetesen Singert nem azért említettem, hogy Dobray György társrendezőjét, Horváth Péter írót-forgatókönyvírót, hozzá mérjem.
Végtére is Dobray György és Horváth Péter nem a tollforgatók képzeletbeli pástján küzd, egészen más versenyben indultak – a közönség kegyeiért vívott küzdelem élharcosai ők. Annak az – utóbbi években felerősödött – filmes irányzatnak a képviselői, amely a mozi cirkuszi jellegét hangsúlyozza, s úgy bánik közönségével, mint idomár a lomha észjárású, de kitartó és hűséges állatával. Dobray György már előző két filmjével, Az áldozattal és a Vérszerződéssel is bizonyította, hogy jól megtanulta az úgynevezett közönségfilm receptjét. Az áldozatban még megpróbálta a művészet köntösébe öltöztetni a krimit (néhány ötletét Antonioni Nagyításából vette), és a Vérszerződésbe is jócskán jutott a moralizálásból s a pszichologizálásból, a Szerelem első vérig azonban már nem viseli magán a kezdő rendezők tétovaságát. Ez a – Horváth Péterrel közösen írt és rendezett – film egyszerű tinimozi, ilyenből Hollywoodban tizenkettő egytucat (itt jöttek rá az élelmes és jó szimatú producerek, hogy a serdületlen ifjúságot kell becsalogatni a moziba, ők hajlandók ugyanis a legtöbb időt és pénzt áldozni azokra a hamvas történetekre, amelyek ügyesen elhitetik velük, hogy nem fontos felnőni, de ha ez a malőr netán mégis megesik, abba sem halnak bele). Mi minden van a Szerelem első vérigben, ami – a rendező és az író képzeletében élő – úgynevezett mai fiataloknak tetszhet! Dögös zene, szex, szerelem, undok tanárok és szülők, nem beszélve a divatos butikholmikról, s a kicsit spleenes hanyag eleganciáról. A főhőst alakító Bery Ari mintha egy hollywoodi statisztaalbumból lépett volna ki, a tengeren túl talán nem fért volna bele a stábba, itthon viszont főszerepet kapott, mert megfeszültén utánozza James Dean szúrós tekintetét, szomorú nézését, makacs szájtartását.
A Szerelem első vérig nem egyszerűen másolja az amerikai tinimozit – összegyúrva a Haragban a világgalt A rock nagy évtizedével és Coppola Kívülállókjával – hanem megpróbálja szalonképessé tenni a „film egyenlő üzleti vállalkozás” elvét. Minden kockájából árad a szándékos leegyszerűsítés, a báj, és a kellem, a vágy, hogy meghódítsa a közönséget. Bármi áron. Akár a valóság eltüntetésével is.
Úgy tetszik, kiirthatatlanul beleette magát a közgondolkodásba az a tévhit, hogy a filmrendezőknek elsősorban eladható árut kell készíteniük. E tévhit kialakulásában a filmgyártók is készségesen közreműködtek, akik túltermelési válságokkal, krízisekkel és konjunktúrával küszködő, nyereséget vagy veszteséget termelő iparrá formálták a filmet. Iparrá, amelynek mágnásai, tőkései és iparosai vannak. Ezt sugallják, sőt, vállalják a Szerelem első vérig alkotói is: bátran legyünk a film öntudatos kisiparosai, találjuk ki a nézők igényeit, és tálaljuk a kívánt történetet – lehetőleg könnyed eleganciával.
Semmi okunk sincs kétségbe vonni, ez is lehet a filmművészet egyik útja, de büszke, öntudatos kismesterben Isaac Bashevis Singer frampoli suszterei legyenek a példák. Akik nemcsak dalolni tudtak, hanem kiválóan szabtak és varrtak, s hogy művészei voltak a mesterségüknek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a hat pár lábbeli, amit minden évben ingyen, jókedvükben, különös gonddal készítettek el a falu özvegyeinek, árváinak.
A mozi végül is a modern világ népmeséje, mindannyian vágyunk rá, hogy elhiggyük képtelenségeit, kedves tódításait. A Szerelem első vérig rendezői alaposan kihasználják ezt a naiv vágyat. Vidámkodó filmjükkel azt az illúziót keltik ifjú, a művészet rafinériáira még nem érzékeny nézőikben, hogy övék a világ. Mégcsak nem is jelzik: márpedig mese ez, gyermek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1371 átlag: 5.37 |
 |
|
