KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Édenkert a sikátorban

Zsilka László

 

A leglényegesebb következtetés, amit ebből a filmből levonhatunk az, hogy Sylvester Stallone sokkal különb színésznek, mint rendezőnek. Ezúttal egészen bizonyosan. Az Édenkert a sikátorban csupán gyenge lenyomata a korábbi, főszereplésével készült Rockynak, bár ugyanolyan modell szerint készült. Ebben a művében még körvonalaznia sem sikerült a társadalmi felemelkedésért vívott harc izgalmát és hősiességét.

Ennek okát elsősorban abban véljük fölfedezni, hogy Stallone közlendőjét rendkívül általánosan, néhol bántóan didaktikusán fogalmazza meg. A néző még azt sem tudja pontosan eldönteni, hogy egyáltalán melyik korban játszódik a történet. A párbeszédekből a második világháborút követő esztendőkre gyanakszunk; míg a külvárosi környezetrajz, a figurák – például a gengszterbanda tagjai – a szesztilalmas korszakot idézik. Ettől az egész történet hitelét veszti, a mű mondanivalója pedig rossz példabeszéddé silányodik, valahogy így: a hit hegyeket mozgat – pláne ha fatörzs vastagságú izmokat vezérel, tehetjük hozzá mi.

New York peremén három olasz származású fivér elhatározza, hogy kitör a nincstelenségből. A három alak, három leegyszerűsített jellemsablon. Egyikőjük ravasz, a másik értelmes, a harmadik bivalyerős. Az előbbi kettő az utóbbiból élvonalbeli pankrátort farag, aki hamarosan egy külvárosi mulató jólkereső sztárjává válik. A testvérek szorgalmasan gyűjtik a pénzt, amikor elhangzik a kihívás a Nagy Mérkőzésre, amelyen minden eldőlhet: dupla, vagy semmi alapon. És itt kellene a film dramaturgiájának a lehető legrafináltabban fokoznia az izgalmat. Ez nem sikerül. A mérkőzés nem kétesélyes; tudjuk, ki fog győzni – történjék bármi a szorítóban –, hogy beteljesedjék a példázat. A film értéke Stallone színészi játéka: remekül alakítja a rafinált, fölfelé törekvő „digót”. Kovács László, a Szelíd motorosokból is ismert kiváló operatőr felvételei pedig jobb forgatókönyvet, jobb rendezést érdemeltek volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7370