KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robert és Robert

Hegedűs Tibor

 

Claude Leloucht nemrégiben haladó filmesnek nevezte valaki nálunk, ki tudja miért? A (majdnem ellenkezőjét) mind nyilatkozataival, mind filmjeivel tanúsítja. Éppen az jellemzi, hogy egyébként éles megfigyelőkészségét csak felvillantja, kritikáját gondosan áthajlítja vagy a cinizmusba, vagy az érzelmességbe, tetszetősen görget a felületen olyan témákat, amelyek érdekesek lennének, ha becsületesen végiggondolná őket. De nem, inkább elszórakozik rajtuk. Mint most is, ebben a munkájában, mely egy házasságközvetítő iroda tevékenységének ürügyén mutathatna be sorsokat, típusokat, magányérzetet, barátságot. Mutat is élvezetes humorú, igazán eredeti jeleneteket, meg tudja ragadni a valódi komikumot, az emberi esendőséget, a szeretnivaló gátlásosságot, kivált az egyik „Robert”, a hallatlanul érzékeny játékú, kövér, csecsemőarcú Jacques Villeret esetében. De nem a valóságigény: a művi optimizmus győz, amikor ezt a pazar (s végül is tragikus) figurát váratlanul a mennybe meneszti, mint véletlenül fölfedezett, s viharosan sztárkarriert befutó paródiazsenit.

Ügyes trükk fél kézzel illúziókat fosztani, s a másikkal illúziókat táplálni. Ezt csinálja a mesterembernek művész, művésznek furfangos iparos, Lelouch. S közben fölényesen menedzseli önmagát, a filmen belül utal régebbi műveire, nyíltan, vagy szándékosan Francis Lai az Egy férfi és egy nőre emlékeztető muzsikájával; bűvészkedik a kamerával, a látvánnyal, ízletes morzsákat szór tehetségéből (ki lehetnék én, ha akarnám!) s jóllakatja vele azokat, akiket ez az elegánsan tálalt koszt kielégít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7910