KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Álmatlanul

Kovács Marcell

Non ho sonno/Sleepless – olasz, 2001. Rendezte: Dario Argento. Szereplők: Max von Sydow, Stefano Dionisi, Chiara Caselli, Roberto Zibetti. Forgalmazó: Cinetel. 113 perc.

 

A halottnak hitt sorozatgyilkos újbóli felbukkanása hírére az egyik áldozat fia elszánt nyomozásba kezd. A múltbéli események mozaikdarabkáit rakosgató főhőshöz hasonlóan a rendező, Dario Argento is a régi időkbe tett képzeletbeli utazást, amikor az idétlen Az operaház fantomja fiaskója után hajdani nagy sikereinek alkotóelemeiből rakta össze ezt a minden ízében ismerős, mégsem érdektelen giallo-nosztalgiát. A brutális olasz thriller műfajának mestere biztosra ment: a gyermekkori trauma motívumát a Mélyvörösből kölcsönözte, a gyilkos horroríró figurája a Tenebrae-ből, az idős nyomozótárs A kilencfarkú macskából származik… Régi alkotótársak is felbukkannak, a színész Gabriele Lavia és a zaklatott zenéért felelős Goblin zenekar is Argento legfényesebb alkotói korszakát idézik.

Az Álmatlanul azonban több mint a hetvenes években sikerrel alkalmazott fortélyok szimpla újrahasznosítása, a nyilvánvaló utalások és az Argentótól meglepő ironikus hangvétel személyes számvetést sugallnak. A valódi főszereplő természetesen ezúttal is a rendező védjegyének tekinthető szuggesztív gyilkosság-ábrázolás. Argento mániás érdeklődése az erőszakos halál iránt túlmutat a slasher filmek futószalag-vérontásán, zavarba ejtő empátiája és perverz aprólékossága révén képei mindig a halál leheletét közvetítik. Az Álmatlanult művészfilmnek nevezni gonosz tréfa lenne, de hogy Argento igazi filmművész, az vitathatatlan.

Extrák: A bárgyú és félrevezető borítókép, a komolytalan ismertetőszöveg, valamint az olasz hangsáv hiánya sem tudja elrontani az örömöt, amit a hazai DVD-forgalmazás által méltatlanul mellőzött rendező filmjének megjelenése okoz. És még egy negyedórás werkfilmet is kapunk hozzá.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9527