KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/január
• Muhi Klára: Képtelen év Filmrendszerváltás 2011
• Barkóczi Janka: Válságok és választások Beszélgetés Fliegauf Bencével
• Kolozsi László: „Ez lesz a legnehezebb filmem” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kovács Bálint: „Mint lúd a jégen” Beszélgetés Körösvölgyi Zoltánnal
PIXEL VS. CELLULOID
• Ádám Péter: A fejlődés ára Digitális mozi

• Huber Zoltán: Kóma és virágzás Beszélgetés Szabó Gáborral
SPORTMOZI
• Varró Attila: Az utolsó dobás Film és baseball
• Bikácsy Gergely: Sakk a művészetnek! Bábok és filmek
• Varga Dénes: Lyukra játsszák A svindler
SZÍNÉSZ/RENDEZŐ
• Baski Sándor: A politika hálójában George Clooney filmjei
• Géczi Zoltán: A nevem Jackie A Jackie Chan-brand
SCHORM/KISHON
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 2. rész
• Barkóczi Janka: Van szerencsénk Ephraim Kishon, a filmrendező
FILMISKOLA
• Margitházi Beja: Képi balett Résfilmek és egyéb kísérletek

• Bilsiczky Balázs: A kikerülőművész Beszélgetés Kardos Sándorral
FILM / SZÍNHÁZ
• Roboz Gábor: Mint a vakablak Yasmina Reza: Az öldöklés istene
• Varró Attila: Négy fél között Roman Polanski: Az öldöklés istene

• Forgách András: Ördöge van Faust
KRITIKA
• Vajda Judit: Csoda Le Havre-ban Kikötői történet
• Pápai Zsolt: A szívem visszahúz Kopaszkutya Kettő
MOZI
• Barkóczi Janka: Martha Marcy May Marlene
• Varró Attila: Texas gyilkos földjén
• Kovács Kata: Fifti-fifti
• Hlavaty Tamás: Álcák csapdája
• Kolozsi László: Szűz vonalban
• Forgács Nóra Kinga: Legjobb szándék
• Vincze Teréz: Retró szerelem
• Sepsi László: Ördögsziget
• Baski Sándor: A rend őre
• Kovács Marcell: Trancsírák
• Alföldi Nóra: Jack és Jill
• Tüske Zsuzsanna: SOS Love: Az egymillió dolláros megbízatás
• Nevelős Zoltán: Mission Impossible: Fantom protokoll
DVD
• Pápai Zsolt: Szövetség az ördöggel
• Czirják Pál: Csillagosok, katonák
• Nagy V. Gergő: Greenberg
• Varga Zoltán: Végső menedék
• Tosoki Gyula: A szabadság himnusza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar sci-fi

Beszélgetés Hatvani Balázzsal

Thelomeris

Csordás Attila

Decemberben moziba kerül az első, állami támogatás nélkül készített, független magyar SF-játékfilm, a Sorsvonalak.

 

A magyar SF-film, ha nagy ritkán mégiscsak készül egy-egy, nem látványos kiállításáról híres, alkotóinak szándéka szerint a Sorsvonalak (Thelomeris) döntő fordulatot hoz majd ebben.

*

Te vagy a film rendezője és producere is. Honnan jött az ötlet a film elkészítésére?

– Az ötlet igazából egy ötletfoszlányból jött, ami érdekes módon a film végével áll kapcsolatban, illetve azzal a gondolattal, hogy túlélhető-e a világvége.

– Mi az, amit mindenképpen érdemes tudni a történetről?

Az Óragyár tulajdonosa (Dörner György) irányítja a filmbeli várost, Thelomeris-t. Legalábbis azt hiszi, hogy irányítja, hiszen hamarosan kiderül, hogy talán a város irányítja őt, és a város központjának, a hatalmas Óragyár tornyának egészen egyedi elképzelései vannak, nem csak az ő, hanem az összes lakos jövőjéről. Az Óragyár tulajdonosának látszólag mindene megvan, hatalma az emberek, az egész város, és saját érzelmei felett. Kiderül azonban, hogy mégis vannak olyan események, amelyeket nem tud úgy alakítani, ahogy szeretné. Felesége (Bár Noémi Polli) az egyetlen, akit valaha is közel engedett magához, ám ő most halálos beteg. Az Óragyár alkalmazottai között is vannak, akik nem tudnak mindent úgy kontrollálni, ahogy szeretnének. Az apa (Kerekes József) új találmányán dolgozik, mikor élete keresztezi az Óragyár tulajdonosáét. Mindezt pedig egyetlen titokzatos embernek köszönheti, aki lehetőséget kínál a sors átírására, a város urának is lehetőséget adva haldokló felesége megmentésére. A sors azonban nem szereti, ha valaki irányítani akarja.

– Nem pályáztatok állami forrásokra a finanszírozáshoz, a film külső szponzorok pénzéből készül. Miért döntöttetek így, és mennyire járható ez az út?

– Az ok – amellett, hogy tudtam, nagyon nehéz lesz – teljesen egyszerű. Ez a film nemcsak attól teljesen más, hogy SF, vagy hogy olyan egyedi látványvilága van, amire hazai filmben még nem volt példa, hanem egy új gyártási modellt és hozzáállást próbál meghonosítani. Nem fordult meg a fejemben, hogy az adófizetők pénzéből, kényelmesen hátradőlve csináljak egy filmet. Nekem fontos, hogy a filmem érdekli-e az embereket, és a sikere hozzásegít-e a következő film elkészültéhez.

– A film zenéjéről is érdemes pár szót ejteni.

Gulya Róbert zeneszerző komponálta a zenéket, és a Magyar Rádió közel 70 fős szimfonikus zenekara játszotta fel őket. Gulya Róbert Amerikában, Chris Youngtól tanulta a filmzeneszerzést, és nagyon különleges ember. Fantasztikus zenéket képes írni, amelyek méltóak olyan filmzeneszerzők munkásságához, mint Jerry Goldsmith vagy Hans Zimmer. Ő keresett meg minket, amikor már úgy látszott, nincs Magyarországon olyan zeneszerző, aki képes arra, amit szeretnék. Remélem a hazai filmrendezők és filmgyártók végre felfogják, micsoda kincs az, amit Gulya Róbert tud, és nem csak akkor kapnak észbe, amikor már a verőfényes L. A.-ben, mondjuk, Michael Bay-nek komponál. (Egyébként a George Lucas nevével fémjelzett Skywalker Ranch-en is dolgozott, ami – valljuk be – nem kis dolog.)

– Milyen filmek voltak hatással rád, vannak rendező-példaképeid?

– Rengeteg film volt rám hatással. Az Alien 1-2, a Szellemirtók, a Szellemes karácsony Bill Murray-vel, az Idétlen időkig, Steven Spielberg korai munkái, vagy Richard Donner filmjei. A Kincsvadászok (The Goonies), és természetesen a régi Csillagok háborúja-filmek.

– Értek irodalmi hatások is?

– Biztosan, bár sorsdöntő „hatásra” nem emlékszem. Rengeteg könyvet olvastam, imádok olvasni. Philip K. Dicket szeretem, Asimov novelláit vagy Lovecraft bizonyos írásait. A könnyebb SF-szerzők közül Stephen King hatott rám leginkább (a Talizmán, a Sárkány szeme, vagy a Setét torony-széria is SF). Olyan fantasztikus írói tehetsége van, ami közel áll hozzám, inspirál.

– A filmnek – hazai körülmények között – szokatlanul nagy része tartalmaz CGI-t. Ki készíti az utómunkát? Van állandó stáb, ami végigkíséri az alkotási folyamatot?

– Az utómunkát a cégünk készíti, a Trickorn Productions (www.trickorn.com). Saját erőből, saját tervezéssel és kivitelezéssel készülnek a CG-trükkök. Rengeteg szabadúszóval működtünk együtt hosszabb-rövidebb ideig, akik nálunk dolgoztak a Sorsvonalak bizonyos fázisain (modellezők, textúrázók, kompozitorok és más szakemberek). Most arra törekszünk, hogy állandó effekt-stábbal nézhessünk a következő filmjeik elé, és úgy tűnik, sikerülni fog.

– A filmnek páratlanul igényes honlapja van (www.sorsvonalak.hu). Gondoljátok, hogy ez szükséges ma egy film felfuttatásához? Fontos szerepet tölt be a promóciós kampányban?

– Nagyon fontos a filmet kísérő kampány. Itthon ez is siralmas, ma már egy-egy plakátot sem tudnak igazán elkészíteni, túlgörcsölik, hogy „ne legyen Hollywood, se sablon”, és a végeredmény annyira más, annyira „egyedi”, hogy a minősége közelít a nullához és értékelhetetlenhez. Szeretném, ha ez is változna itthon. A Sorsvonalak olyan izgalmas látványvilággal rendelkezik, amire hatásos kampányt lehet majd alapozni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 15-15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9880