KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/február
PSZICHOMOZI
• Hirsch Tibor: Kalandok a Sors Könyvében Mesefilmterápia – 1. rész
• Margitházi Beja: Egy asszony meg a fia Beszélnünk kell Kevinről
• Pintér Judit Nóra: A sötét érzelmek iskolája Iskolai ámokfutók
KÉMHÁBORÚ
• Sepsi László: Kémek a Köröndön John le Carré ügynökei
• Nevelős Zoltán: Figurák a táblán Suszter, szabó, baka, kém
• Ardai Zoltán: A szochaza védelmében K-európai kémtörténetek
• Ruprech Dániel: Kémek, akik Bogárral jártak NDK spionok
KEROUAC
• Szalay Dorottya: Az élet lüktetése Jack Kerouac filmen
SHERLOCK HOLMES
• Varró Attila: A bűn hálójában Korunk Sherlock Holmes-a
• Roboz Gábor: Az eltűnt álmok nyomában Sherlock Holmes nevében
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A zenerajongó látnok Ken Russell paradoxonai
• Hubai Gergely: Szabad adaptáció Ken Russell zeneszerző-trilógiája
SKOLIMOWSKI
• Nagy V. Gergő: Ezerarcú kívülálló Jerzy Skolimowski
FILMEMLÉKEZET
• Kóbori Sarolta: Brazil magyarok Adalberto Kemény és Rodolfo Rex Lustig
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 3. rész
ANIMÁCIÓ
• Lovas Anna: Animált gyászterápia Anilogue
• Varga Zoltán: A macska tudja csak… Macskanimációk
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Álmodni fényes nappal Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
• Hlavaty Tamás: Méliès utolsó megkísértése Martin Scorsese: A leleményes Hugo
KRITIKA
• Baski Sándor: Kesztyűs kézzel A Vaslady
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
KRITIKA
• Kolozsi László: Ez itt a Fincher helye A tetovált lány
MOZI
• Kolozsi László: Aztán mindennek vége
• Vincze Teréz: Üvöltő szelek
• Pintér Judit: Az élet négyszer
• Vajda Judit: Életrevalók
• Sepsi László: Géppisztolyos prédikátor
• Pápai Zsolt: Vörös Hadsereg Frakció
• Tüske Zsuzsanna: Muppetek
• Varró Attila: Hadak útján
• Pálos Máté: A szerelem művészete
• Baski Sándor: A legsötétebb óra
DVD
• Nagy V. Gergő: Felettünk a föld
• Pápai Zsolt: Szalmakutyák
• Tosoki Gyula: Bárcsak
• Pápai Zsolt: 30 perc, vagy annyi se
• Czirják Pál: Mephisto
• Géczi Zoltán: Az erdő foglyai
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

David Cronenberg: Konzum

Nagy falat

Roboz Gábor

Cronenberg újra a régi.

Miután fia az Antivirallal hamisítatlan Cronenberg-mozit forgatott, és miközben saját szerzői jelenléte valamelyest halványulni látszik, David Cronenberg 71 évesen regényíróként is bemutatkozott. A vérbáró címkét már rég maga mögött hagyott rendező az utóbbi években bebizonyította, hogy számos műfajban képes maradandót alkotni, és nem riad vissza a kísérletezéstől (lásd például a Cosmopolist). Így talán nem is a könyv érkezése meglepő, inkább csak az, hogy a szerző visszacsatol benne pályája korai szakaszához, és újra előveszi jellegzetes mániáit, a bio-extremitásoktól kezdve az őrült tudósokon és konspirációkon át a technológia fetisizálásáig.

A Konzumon érződik az évtizedeken át halmozott tudásanyag, a szépirodalmi közegnek szánt kötet sűrű olvasmány, amely a hagyományos dramaturgiai szabályokat időnként gond nélkül felrúgja. A borító mutáns regénytestet rejt: a történet krimiként indul, sokáig főleg rejtélyek mozgatják, jóval később felmerül egy kémregény ígérete, akadnak nem vágykeltő funkciójú szexjelenetek, egy beékelt elbeszélés szerelmi sztorit bujtat (a könyv talán leggyönyörűbb része), miközben időnként rövidebb filozófiai eszmefuttatásokat is olvashatunk.

Adott egy Sartre-ot és de Beauvoir-t idéző filozófus-házaspár, amelynek női tagját holtan találják párizsi lakásában, a férfi ellen pedig körözést adnak ki, a jelek szerint ugyanis megcsonkította néhai nejét, és megette bal mellét. Rendőrök helyett azonban két fiatal fotóriporter útját követjük párhuzamosan: Nathan egy budapesti zugklinikán interjút készít egy illegális szervkereskedelemben utazó orvossal, majd egy mellrákos pácienstől elkap egy nemi betegséget; Naomi pedig követni kezdi a kannibalizmussal vádolt filozófus nyomait, és egészen Japánig utazik miatta.

Az irodalomból doktorált Cronenberg a rá jellemző sebészi precizitással komponál jeleneteket, és nem csak műveltségét és intellektuális – néhol szédületesen fekete – humorát csillogtatja, hanem igazolja, hogy a szövegalkotásban is vérprofi. A könyvben hemzsegnek az idézhető mondatok, a szerző tüzetességének egyik legszebb példája, hogy a riporterpáros tagjai – akik személyesen alig találkoznak, és többször is hűtlenek – egymást „Than”-nak és „Omi”-nak becézik – vagyis pont az átfedő „Na” szótagot hagyják ki.

A két fiatal (többnyire) telefonos interakcióit multi-taskingos szünetek tagolják, de Cronenberg ennél jóval mélyebbre ágyazza a technológiát a valóságba. A regény világa eleve egy filmfelvételen keresztül nyílik meg (és zárul), a főhősök pedig alapvetően különböző lencséken keresztül élik meg a valóságot, mottójuk lényegében a „mindent egy makróért”.

A technológia gyarmatosítja magát a nyelvet is: beépül hasonlatokba, metaforákba, megszemélyesítésekbe, Cronenberg minden eszközt és programot a pontos nevén emleget, és a tökéletes valóságpótlékként működő technológia a cselekmény késői fordulataiban is meghatározó szerephez jut. Ezek mellett a Konzumban, amelynek filozófuspárja részben konzumerizmus kritikájáról híres, felmerül a lehetőség, hogy a személyiség újradefiniálása vagy akár két ember „szerelmi” kapcsolata a fogyasztáson keresztül valósulhat meg, miként az is, hogy a fogyasztási cikkek esztétikuma meghaladja a hagyományos szépségeszményt, és hogy maga a jelentés is fogyasztási cikk.

A hagyományos szépségeszmény meghaladása persze Cronenbergnél a beteg test fetisizálásával is összefügg: a heg nála erogén felületként jelenik meg, a megfertőződött test egy újfajta szépség ígéretét mutatja fel. A rendező radikális felfogásában ráadásul a test megtévesztő élethűséggel reprodukálható, sőt ennek révén alkalmassá válik egy groteszk műalkotás létrehozására is.

A külön tanulmányt érdemlő Konzum Cronenberg korát meghazudtolóan fiatalos regény, amely saját jogán is letaglózó olvasmány, egyúttal szervesen épül be a rendezői életműbe.

 

Európa Könyvkiadó, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12140