KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/február
PSZICHOMOZI
• Hirsch Tibor: Kalandok a Sors Könyvében Mesefilmterápia – 1. rész
• Margitházi Beja: Egy asszony meg a fia Beszélnünk kell Kevinről
• Pintér Judit Nóra: A sötét érzelmek iskolája Iskolai ámokfutók
KÉMHÁBORÚ
• Sepsi László: Kémek a Köröndön John le Carré ügynökei
• Nevelős Zoltán: Figurák a táblán Suszter, szabó, baka, kém
• Ardai Zoltán: A szochaza védelmében K-európai kémtörténetek
• Ruprech Dániel: Kémek, akik Bogárral jártak NDK spionok
KEROUAC
• Szalay Dorottya: Az élet lüktetése Jack Kerouac filmen
SHERLOCK HOLMES
• Varró Attila: A bűn hálójában Korunk Sherlock Holmes-a
• Roboz Gábor: Az eltűnt álmok nyomában Sherlock Holmes nevében
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A zenerajongó látnok Ken Russell paradoxonai
• Hubai Gergely: Szabad adaptáció Ken Russell zeneszerző-trilógiája
SKOLIMOWSKI
• Nagy V. Gergő: Ezerarcú kívülálló Jerzy Skolimowski
FILMEMLÉKEZET
• Kóbori Sarolta: Brazil magyarok Adalberto Kemény és Rodolfo Rex Lustig
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 3. rész
ANIMÁCIÓ
• Lovas Anna: Animált gyászterápia Anilogue
• Varga Zoltán: A macska tudja csak… Macskanimációk
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Álmodni fényes nappal Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
• Hlavaty Tamás: Méliès utolsó megkísértése Martin Scorsese: A leleményes Hugo
KRITIKA
• Baski Sándor: Kesztyűs kézzel A Vaslady
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
KRITIKA
• Kolozsi László: Ez itt a Fincher helye A tetovált lány
MOZI
• Kolozsi László: Aztán mindennek vége
• Vincze Teréz: Üvöltő szelek
• Pintér Judit: Az élet négyszer
• Vajda Judit: Életrevalók
• Sepsi László: Géppisztolyos prédikátor
• Pápai Zsolt: Vörös Hadsereg Frakció
• Tüske Zsuzsanna: Muppetek
• Varró Attila: Hadak útján
• Pálos Máté: A szerelem művészete
• Baski Sándor: A legsötétebb óra
DVD
• Nagy V. Gergő: Felettünk a föld
• Pápai Zsolt: Szalmakutyák
• Tosoki Gyula: Bárcsak
• Pápai Zsolt: 30 perc, vagy annyi se
• Czirják Pál: Mephisto
• Géczi Zoltán: Az erdő foglyai
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Részeg eső

Különleges nyomozás

Ökrös László

 

Kormos ég, Hajnali tűz, Részeg eső, A térképen nem található, Pitypang: Darvas Józsefnek ez az öt darabja illik bele A magyar dráma harminc éve című tévésorozatba. Közülük egyedül a regényből átdolgozott Részeg eső nem készült eredetileg színpadra, a televízió mégis ezt az epikai fogantatású művet választotta az író drámai munkásságának reprezentálására. Jól tette-e? Föltétlenül. A harminc esztendő történetét átfogó mű már pusztán témáját és tartalmát, anyagát tekintve is olyan nagyra törő és jelentős, annyira jellemző nemcsak Darvas József írói munkásságára, hanem még életpályájára, sőt egész nemzedékére is, hogy a többi dráma egyszerűen nem mérkőzhet, nem versenyezhet vele. Ahogyan a Szakadék a fiatal, úgy emelkedik ki a Részeg eső az idős író alkotásai közül. Mindezen felül még azzal is, hogy bár szerkezete messze eltávolodik a hagyományos dramaturgiától, a lényeget tekintve mégis ez a darab a legkiegyensúlyozottabb, legharmonikusabb az öt közül. Annak idején, amikor 1964-ben bemutatták, még nem látszott az arányoknak, a tartalomnak és a formának ez az összhangja, inkább valami sodró, nyugtalan izgatottságot érzett ki a néző a szokatlan drámai formából. Közben azonban eltelt tizenöt év. És a Részeg esőt, amely a színpadon különleges szerkezetével és jó néhány részletében mondanivalójával sok nézőt meghökkentett, most a képernyőn mint megállapodott, higgadt tévéjátékot nézhettük végig. 1980-ban nem akadhatott fönn senki az író politikai ítéletein, vagy az időrendet fölbontó formán.

Sokkal inkább a történelmi háttérből elénk rajzolódó emberi életekre, sorsokra figyeltünk ma. Csontos Gyulára, a filmgyár ártatlanul bebörtönzött, összeroppant igazgatójára, például. Balla Sándorra, aki 1944- ben elkötötte a zsidó boltos tehenét, de amikor katonaszökevényeket kellett menteni, egy pillanatig sem tétovázott. Az öreg Kordásra, aki egy sebesült oroszt rejtegetett a lakásán, s amikor fordult a világ, kikiáltotta a völgyesi köztársaságot. Lilire, a szép szőke nőre, aki hogy megmeneküljön a deportálástól, szeretője lesz egy csendőrtisztnek. Tavaszi Ferkóra, a hevesi juhászgyerekre, aki pulikutyájával együtt állított be a népi kollégiumba, hogy szobrász legyen.

És figyelünk a többiekre, a főszereplőkre, mindenekelőtt Szóláth Bélára, a filmrendezőre és Balla Gézára; a festőre. Ám az ő arcmásuk mintha halványabb, színtelenebb volna. Nem a tévéváltozat hibájából. A darabban is sápadtabbak. A kisebb szereplők elevensége nem első sorban annak a következménye, hogy jobbára formás anekdoták hősei. Cselekedeteiknek közvetlen, személyes indoka, érdeke van. Szóláth és Balla tetteit a politikai meggyőződés, művészi hit vezeti és nincs mindig bennük a közvetlen érdekeltség. A drámai ábrázolás ezt a hiányt nehezen viseli el: vérszegények, jellegtelenek, sematikusak az így bemutatott, fölvezetett figurák. Különösen Balla alakja erőtlen. Hiába a kitűnő Őze Lajos minden erőfeszítése, festőjének nincs igazi meggyőző ereje, hitele. Szóláthot közelebb érezzük magunkhoz, róla jóval többet tudunk, különösen elromlott házasságáról. De a plasztikus jellemképhez ez is kevés, s a hiányt a színészi ábrázolás nem pótolhatja. Avar István sem képes rá, pedig szerepformálásának jó néhány pillanata igen erőteljes és emlékezetes. De a meggyőződés és a cselekvés közé csak az írói ábrázolás helyezhet valamiféle személyes és közvetlen indítóokot. S ezen a hibán a rendezés eszközei sem javíthattak. Hajdúfy Miklós láthatólag pontosságra, világosságra, a szó elemi értelmében közérthetőségre törekedett. Ha csak ennyi lett volna a feladata, azt mondhatnánk: sikeresen.

A Részeg eső voltaképpen egy különleges nyomozás története. A kiindulás Balla Géza öngyilkossága. Szóláth Béla a miértet kutatva, nem talál köznapi magyarázatot, közvetlen előidéző okot. Nyomozása áttevődik egy másik szférába. Hogyan törte össze az emberek hitét a szektás, dogmatikus politika? – ezt kutatja. A Részeg eső az események fölidézésével próbál világosságot teremteni. Csakhogy mindez nem kapcsolódik közvetlenül Balla Géza öngyilkosságához. A miértre ezzel nem kapunk meggyőző választ. Ahogyan előrehaladunk a cselekményben, kiderül, hogy az öngyilkosság csak ürügy. S ezzel együtt az ábrázolás fokozatosan eltávolodik a közvetlenül egyénitől, és egyre inkább előtérbe nyomul az egyéni cselekvést csak általában meghatározó, magyarázó politika, ideológia. Ha az események időrendben követnék egymást, a drámának erre a szétválására gyorsan fény derülne. A végső válasz mindenképpen bizonytalan. Az volt a regényben és a drámában, s az maradt most a tévéjátékban is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7888