KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ouija: A gonosz eredete

Soós Tamás Dénes

Ouija: Origin of Evil – amerikai, 2016. Rendezte: Mike Flanagan. Szereplők: Annalise Basso, Lulu Wilson, Elizabeth Reaser. Forgalmazó: Universal. 99 perc.

 

Az Ouija: A gonosz eredete a kortárs horrorfilm egyik érdekes anomáliája. Papíron csupán egy ésszerű gazdasági vállalkozás – az ötmillióból százat csináló Ouiját nem lehetett nem folytatni –, mégis a legélvezetesebb műfaji retrózás a Démonok között óta. Mike Flanagannek sikerült az, ami az Annabelle-nek nem: érdekesen gondolta tovább egy főgonosz eredetmitológiáját, és az Alagúttal ígéretesen kezdődő, az Oculusszal és a Hush-sal pedig még izgalmasabban folytatódó rendezői életművet sem nullázta le. Az első Ouija még egy meglehetősen sablonos tinihorror volt, amit nem elég, hogy egy társasjátékra alapoztak, de még a horrort is kifelejtették belőle. Stiles White képes volt földalatti átjáróban arrébb tolt bevásárlókocsival riogatni a nézőt, és ha valami frappáns ötlete támadt, mint például fogselyemmel bevarrni a vagány csaj száját, a tinibarát korhatárbesorolás miatt abból is kivágta a lényeget. Jól jelzi Flanagan stílusérzékét, hogy ő a nevezett szájbevarrásból már a Poltergeist fürdőszobai nagyjelenete előtti főhajtást rendez. A gonosz eredete vállaltan oldszkúl rém-üldözés, tulajdonképpen Az elcserélt gyermek és Az ördögűző ötletes homázsa, melyben a megszállt kislány és a férjét gyászoló anya segítségére egy szintén megözvegyült pap siet (az E.T. egykori Elliottja, Henry Thomas). Flanagan nemcsak a történetben, de vizuálisan is a hetvenes éveket imitálja az áttűnésekkel, a variózással, vagy az elő- és a hátteret is fókuszban tartó operatőri munkával, amely a lakást hosszú beállításokban bekóborló kamerakezeléssel szögeli be a házba nézőjét. A gonosz eredete a váratlan hanghatások ideiglenes sokkját hosszú távú szorongásra cseréli, amin csak az enyhít a fináléban, hogy a történet logikájából nem következő fordulatokat is be kellett iktatni, hogy eljussunk az első filmben kijelölt végponthoz. A játékidő nagy részében azonban Flanagan felülemelkedik a korlátokon, és úgy keveri az előre leosztott lapokat, hogy abból egy eredetiséggel aligha vádolható, technikailag viszont lenyűgöző horrorfilm születik, amelyben Lulu Wilson bociszemű, démonlakta kisszösziként Linda Blairével felérő alakítást nyújt. Egy biztos: másfél órás termékelhelyezés sosem volt még ennyire élvezetes.

Extrák: Kimaradt jelenetek, werkfilm, Mike Flanagan audiokommentárja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13243