KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Táncos a házban

Dóka Péter

 

Fölrobbant a csirke, vagy nem? Ez volt a legsúlyosabb kérdés, amely John Malkovich rendezői debütálását követte, jelezve, hogy a filmre inkább az állatvédők kapták fel a fejüket, mint a kritikusok. Az említett csirke rémülten ugrál egy perui piactéren, mert egy maoista gerilla dinamitot kötött a lábára. Miután Malkovich igazolta, hogy a csirkének a valóságban tolla sem görbült, a filmről szépen elfeledkezett mindenki. Joggal.

Malkovich kétórás, unalmas próbálkozása Nicholas Shakespeare szerelmi szállal átszőtt politikai krimijéből készült, mely a perui Fényes Ösvény gerillaszervezetről szól. A filmet még két igyekvő, tehetséges spanyol sem bírja megmenteni: az operatőr José Luis Alcaine, aki európai hangulatú, borongós képekkel mesél, és Javier Bardem, aki visszafogottan hozza a főszerepet, és szomorú tekintettel néz, mintha a filmet gyászolná.

A Bardem játszotta rendőr egy gerillavezért üldöz, és közben belehabarodik egy tánctanárnőbe. A politikai és a szerelmi szál összeér a finisben, érzelmek és érdekek ütköznek – de nem annyira, mint az alkotók szeretnék. Túl erőtlen a szerelmi szál, és túl erős a politikai ahhoz, hogy drámai konfliktust lássunk. A filmben a főszereplőn kívül nincs markáns alak, legnevetségesebb maga a gerillavezér, aki mindössze fél percre bukkan fel a vásznon, és csak annyi derül ki róla, hogy bőrbeteg és szereti Kantot. Ha Malkovich csak a töredékét megmutatná a borzalmaknak, amelyek évek óta Peruban történnek, már akkor is sírva jönnénk ki a moziból. De nála a témaválasztásban kimerült a progresszív lendület. Képtelen feszült pillanatokat teremteni, az akciójelenetek pont akkor érnek véget, amikor már kezd a néző pulzusa gyorsulni. A humor hiánya aztán teljesen gallyra vágja a filmet – több robbanó csirke, több groteszk elem talán enyhített volna a megilletődött, sehová sem vezető komolykodáson. A színésznek jelenség Malkovich átlagos fantáziájú, közepes rendezőnek bizonyult, akiből épp elég van Hollywoodban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1758