KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

King Kong

Matos Lajos

 

Filmtörténészek szerint az ötlet atyja M. C. Cooper, a kiváló amerikai dokumentumfilmes, aki 1929-ben Afrikában forgatott és közben érdekelni kezdte a gorillák élete. Mi lenne, ha egy szuper-értelmes óriásmajom elszabadulna egy nagyvárosban? Mindjárt a film végére is volt látványos elképzelése: a hatalmas gorilla az éppen befejezett Chrysler Building tetején tornyosulna New York fölé.

Cooper trükkfelvételekkel felnagyított, élő állatokkal képzelte el a forgatást, de a filmben végül Willis O’Brien parádésan tervezett modelljei szerepeltek, s naponta félpercnyi moziidőt fejeztek be, hiszen a majom mozgás-fázisait filmkockánként fényképezve araszoltak előre az eseményekben. Az 1933-as világsiker egy évbe és 650 000 dollárba került.

Amikor Dino De Laurentiis a hetvenes években ismét filmre vitte az óriásmajom megható és felemelően izgalmas kalandjait, már mintegy harmincszor ennyit kellett a produkcióra költenie. Forgatás közben fellengzős cikkeket közöltek a csillagászati összegért készített, életnagyságú robot King Kong-ról, mely a korunkhoz méltó technikát testesítette meg. Sajnos, a robot-majom csak a film végefelé, a stadionban játszódó jelenetben látszik, mert egyébként sehogy sem működött: ha elindították, hidraulikus szerkezetéből dőlt a folyadék, ami kissé elrontotta az illúziót. Maradt tehát a modell-mozgatásnál is ősibb technika – Rick Baker, a majombőrbe bújtatott színész.

A most látható film többnyire vontatott rendezése nem szolgálja jól a mozgalmas történetet, viszont az első változat óta megváltozott világunkban a nők helyzete, ami tükröződik is a főszereplő viselkedésében: a szőke Fay Wray 1933-ban illő passzivitásra ítélve csak bájosan sikoltozott, mikor King Kong a tenyerén hordozta; Jessica Lange viszont tudatosan csábítgatja az ártatlan lelkű rémet – igaz, nyílt szóval figyelmezteti is szerelmük beteljesedésének anatómiai akadályaira.

Nehézkesen bonyolított cselekmény, sokszor eltúlzott színészi játék, érzelgős, melodramatikus jelenetek sora – elgondolkoztató, mégis miért köti le figyelmünket ismét ez a majommese. Csak az azonosulás vágya, hogy ilyen erősnek érezzük magunkat? Racionálisan elemezzük a világot, de érzelmekre szomjazunk, s manapság már csak az ilyen tiszta-lelkű vadállat meri kimutatni az érzelmeit. King Kong a szőrbundát viselő Csodálatos Mandarin, „akit” elfoghatnak, megszégyeníthetnek, akár meg is ölhetnek, de utolsó szívdobbanásáig sugárzik belőle a vágy és a szenvedély. Csoda-e, hogy a lány a filmben felvonultatott férfi-választékból csak iránta érezhet hasonlót? S esztétizálhatunk kedvünkre, de így vagyunk a mozival is. Elveszett az a filmgyártás, melynek nincsenek hősei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6354