EtnofilmAntropológia ’96Jancsó Miklós
Kabokiki mariego
Vágy nagyon messze
Nuanua kabasego
Lelke szomorú érted
Nua kabaseriego
Lelke gyászol téged
Nuhua tanai bora!
Húgom szegjük meg a törvényt!
Húgom, szegjük meg a törvényt!
Húgom, tegyük, ami tiltott!
Mindig vágyva utánad
Könyörög hosszú utat
Mell vágy fekete mellbimbóval
Értük tengervizet iszom.
Hol egy férfi szép férfi
Mit tettél velem
Anyád kiáltozik
Könnyek te vized
Húgom, szegjük meg a törvényt!
Megtettük.
Vége.
W. T. elszármazottságának rezignált szikárságában az enfants-nosztalgia mezsgyéit kereső, folyamatosan inverzálódó, kontraperspektívarendszerben magányosan sétáló figurái – a faágrácsok közt mi magunk verődve körbe-körbe – kataton szekvencialitásban ringatnak az alvás előtti állapot megbékéléséig. Furcsa módon némely (s gyanítom, a „legmédiább” installációnál) olyan dimenziókülönbségek jelennek meg, melyekkel egyéb körülmények között csak mesterségesen gerjesztett transz-állapotokban lehet szembesülni.
Az első NeXT változat hamarosan a NeXTStep browser és a sormódú W3 kliens követte, majd a CERN 1992-ben nyilvánosan is bejelentette a WWW megszületését a világnak. (A Web terminológia a browser kifejezést a későbbiekben is megtartotta és a WWW kliens szinonimájaként használja. Elfogadott magyar elnevezés még nem terjedt el, esélyes lehet például a MS-Windows fordításában használt tallózó kifejezés is.) A világot meghódító útjára azonban csak 1993-bar indult el,
amikor Amerikában a National Center for Supercomputer Applications (NCSA) bejelentette egy erőteljesebb szerver és grafikus felhasználói interfész (GUI) minden előnyét felhasználó Mosaic kliens kifejlesztését mindhárom jelentős platformra (UNIX, Mac, Windows). A különböző típusú, helyileg szétszórt információkat egységesen kezelő, könnyen elsajátítható, rendkívül színes globális információ-kezelő rendszer nem maradhatott tovább a fizikusok privilégiuma.
Az archetípus viselkedése nem emberi, hanem démoni, mert tevékenységét semmiféle önuralom és fegyelem nem fékezi. Modern nyelven ezt úgy mondják, hogy tudattalan. Nem valami szerencsés kifejezés, de ebben a pillanatban megváltoztatására nincs lehetőség. A démon viselkedése közvetlen és elementáris, hitvány és önfeláldozó, jóságos és bosszúálló, de mindig őrjöng, felelősség és gátlás és belátás és eszmélet nélkül. Minden autonóm komplexussá vált ősalakzatnak megvan a hajlama arra, hogy az embert abszolutisztikusan hatalmába kerítse és rajta keresztül akár valamely szentség, akár valamely gazság nevében rémuralmat gyakoroljon.
Kigondolni egy olyan esztétikát (ha a szó nem túl értékét vesztett), amely gyökeréig (teljesen, radikálisan, minden lehetséges értelemben) a fogyasztó örömére lenne alapozva, bánnilyen osztályhoz vagy csoporthoz tartozzon is, tekintet nélkül kultúrára és nyelvre: ez roppant jelentős, sőt talán egyenesen megrázó következményekkel járna (Brecht belekezdett egy ilyen örömesztétikába; valamennyi javaslata közül erről feledkeznek meg a leggyakrabban).
Az erkölcstelenség értékké vált, az aszkézis helyére a nyilvános szereplés lépett. A kapitalizmus szelleme önnön meghatározásában fogja össze mindazokat a spontán életörömöket, melyeket születése pillanatában könyörtelenül üldözött... A jelenkor hedonizmusa visszafordítja a polgári szellemet – a polgár ellen: a számító gondolat túljut hajdani exkluzivitásán, felfedezi a haszontalanság hasznát, módszeresen befektet az étvágyak és az örömök világába, és miután a kultúrát az improduktív kiadások rangjára lefokozta, most minden szórakozást kulturális méltóságra emel: semmiféle magasabb rendű érték nem fékezheti, még csak nem is szabályozhatja a szabadidő kihasználását és a fogyasztás fejlesztését.
Egyetlen társadalom sem tökéletes. Természeténél fogva mindegyik magában hord valami tisztátalanságot, amely összeegyeztethetetlen azokkal az eszményekkel, amelyeket hirdet, és amely gyakorlatilag bizonyos mértékű igazságtalanságban, érzéketlenségben, kegyetlenségben fejeződik ki. Hogyan becsüljük fel ezt a mértéket? Az etnográfiai vizsgálatnak ez is sikerül. Mert igaz, hogy ha néhány társadalmat hasonlítunk össze, igen különbözőnek találjuk őket, de ezek a különbségek csökkennek, ha kiszélesítjük kutatásunk területét. Ilyenkor azt tapasztalja az ember, hogy egyik társadalom sem alapvetően jó, de egyik sem teljesen rossz. Mindegyik nyújt tagjainak bizonyos előnyöket, de számolni kell némi méltánytalansággal is, amelynek mérete hozzávetőlegesen állandónak tűnik; ez a méltánytalanság talán valami sajátos tehetetlenségből fakad, amely a társadalmi élet síkján ellenáll a szervező erőfeszítéseknek.
A válogatás önkényes, a szövegek között ne keress összefüggést, nincs, olvasd külön-külön, többször is, nem kötelező, aztán gondolkodj, ez se kötelező, és igazad van, minek, nincs min gondolkodni, éld az életed... (Róheim Géza, Karvázy György, Lengyel Mónika, Hamvas Béla, Roland Barthes, Alain Finkielkraut, Claude Lévi-Strauss)
Ja, és itt van még egy Roland Barthes, írjátok le százszor és örüljetek!
...A mozgások a szöveg egy alakjára vallanak, mely szükséges az olvasási gyönyörhöz. Ugyanígy, sőt még inkább, mint a szöveg, a film teljes bizonyossággal mindig alakzati lesz (ez az oka, hogy mégis érdemes filmet csinálni) – még akkor is, ha semmit sem ábrázol.
1996. május
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2417 átlag: 5.4 |
 |
|
