KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Halálkeringő

Drámába zárva

Tüske Zsuzsanna

Az elsőfilmes Köves Krisztián Károly kamara-thrillerének főhőse két önpusztító figura, apa és leánya.

A Szobafogság után a honi bűnügyi filmkészlet ismét zárt térben játszódó, négyszereplős klausztro-thrillerrel bővült, amely műfajtársához hasonlóan ugyancsak nagy hangsúlyt fektet a széthullott család kérdésére és a szülői bűntudatra, ám ezúttal nem serdülő kamaszlány és egyedülálló anyjának civódása, hanem egy labilis fiatal nő és lecsúszott apjának vérre menő küzdelme zajlik a gyöngyvásznon.

A körülbelül másfél nap leforgása alatt játszódó történet hőse a születendő gyermekére véget nem érő drog- és nikotinmámorban várakozó Elza, aki egy reggel – előző napi kábulatából ébredve – különös dolgokra lesz figyelmes. Lakásában találja tíz éve nem látott apját, Rusty-t, a züllött exzsarut, aki reggeli üdvözlés gyanánt azzal a hírrel köszönti a lányt, hogy minden árulkodó nyomot alaposan eltakarított utána. Elzának időbe telik felidézni az elmúlt nap eseményeit, a bűnbánó apjával való folyamatos viaskodásokat, a bűnöző szeretőjével folytatott telefonbeszélgetést, valamint egy kábítószerrel megpakolt táska körüli aggodalmakat – két dolgot azonban biztosan tud: egyrészt szörnyű dolgot követett el, másrészt egy személlyel kevesebb tartózkodik a lakásban, mint kellene. A fiatal nőt egyszerre nyomasztja saját, súlyos titka, valamint a szekrényben rejtegetett táska problémája, így lassan az őrület határára kerül és saját apját is – aki mindent elkövet, hogy segítsen neki – veszélyforrásnak kezdi tekinteni.

Noha a Halálkeringő esetében nem monodrámáról, hanem két önpusztító figura bűnügyi keretbe foglalt küzdelméről van szó, Köves Krisztián Károly kamara-thrillere némileg rokonságban áll Sas Tamás 2003-as filmjével, a Szerelemtől sújtvával. A helyszín ezúttal is egy városi lakás, egyben a saját életét uralni képtelen főhősnő börtöne, amelynek fullasztó atmoszférája, szorongató falai tökéletes katalizátorként szolgálnak az őrület és a paranoia felszínre kerüléséhez – ráadásul a lelki problémák egyik forrását a Halálkeringőben is diszfunkcionális apa-lány kapcsolat és gyermekkori traumák jelentik. A tartalmi párhuzamok mellett közös jellemzőként könyvelhető el a külső jegyekhez kapcsolódó alkotói hozzáállás is, főleg, ami a kameramozgást illeti, mivel a Halálkeringő képei ugyancsak erős formatudatosságról árulkodnak. A kiemelt jelentőségű események vagy párbeszédek állandó partnerévé válnak a jellegzetes körfahrtok, amelyek funkcionális szerepük, a szereplők, a tér bemutatása és élővé tétele mellett feszültséget teremtenek, valamint a belső tartalmat húzzák alá: maga a kamera is nyugtalanító, vészjósló keringőt jár.

Kamarafilmhez illően ez esetben is kiemelt szerephez jutnak a dialógusok, amelyekkel a forgatókönyvíró, Szabó István (nem azonos a Mephisto rendezőjével – A szerk.) nagyrészt jól bánik – szakmai tudása leginkább a szívét jéghidegen őrző, makacs könyörtelenséggel felvértezett lány és a megfáradt, zülléstől és bűntudattól bölccsé érett egykori vagány sokszor fanyar vagy éppen metsző riposztjainál érvényesül. A cselekmény alakításának azonban több gyenge pontja is akad. Az expozíció túlságosan informatív a további fordulatok számához és minőségéhez képest: a néző már a film első néhány percében kulcsot kap a titokhoz és hiába a megelőlegezett feszültség, mire a film utolsó harmadában visszatérünk a kiindulóponthoz, csupán beváltatlan ígéretek fogadnak. A látványos finálé is labilis talapzaton áll: a mexikói felállásban végrehajtott összecsapás kivitelezése és végkimenetele csak némi alkotói csúsztatással, vagy engedékeny, nézői oldalpillantással tekinthető elfogadhatónak.

Köves Krisztián Károly első nagyjátékfilmjében – csakúgy, mint a Szobafogságban – a takarék üzemmódban működő meglepetések mellett és a hagyományos zsánerkellékként szolgáló csavarok hiányában az alaptónust a thriller éjsötétje helyett az emberi dráma gyászszíne adja, ezzel együtt figyelemreméltó alkotásról van szó, még akkor is, ha a keringő helyét végül a helybenjárás veszi át a műfaji táncrendben.


HALÁLKERINGŐ – magyar, 2010. Rendezte: Köves Krisztián Károly. Írta: Szabó István. Kép: Dobóczi Balázs. Zene: Rakonczai Viktor. Vágó: Fiers Ádám. Hang: Bodza Ottó. Producer: Pataki Ági és Kovács Gábor. Szereplők: Dobó Kata (Elza), Kern András (Rusty), Lengyel Tamás (Alex), Mészáros Béla (Patrik), Újlaky Dénes (díjbeszedő). Gyártó: Filmpartners. Forgalmazó: Szuez Film Kft.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10044