KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Magánbeszélgetés

Pápai Zsolt

The Conversation – amerikai, 1974. Rendezte: Francis Ford Coppola. Szereplők: Gene Hackman, Harrison Ford, John Cazale. Forgalmazó: Mirax. 109 perc.

Coppola Magánbeszélgetése a hetvenes évek hollywoodi filmforradalmának emblematikus darabja, lévén, hogy egyszerre jelzi az európai művészfilmek hatását, illetve az európai hatások korlátozottságát és a műfaji hagyomány erejét. A film köztudottan Antonioni Nagyításának parafrázisa, de nem annak másolata: bizonyos elemeiben továbbfejlesztése, más elemeiben újragondolása annak.

A Magánbeszélgetés egy feszült és fordulatokban gazdag nyomozás története, amit Harry Caul, a profi lehallgatási szakértő vezényel le, felemás eredménnyel. Coppola egy motívummal és egy formanyelvi megoldással már a főcímben fejet hajt Antonioni előtt: a bohóc-pantomimos szerepeltetése a Nagyításra utal, míg a hosszú, közel háromperces nyitósnitt Antonioni egyik legmarkánsabb – igaz A kalandtól a Zabriskie Pointig kevéssé preferált – formanyelvi eszközét idézi.

A központban álló, magánéleti traumáktól gyötört Harry kallódó, sodródó hős, akit az európai művészfilmre jellemző megoldások segítségével mutat be Coppola. Nagy nyomatékot helyez arra, hogy feltérképezze hőse tudatát, és gyakran olyan jelzésekkel él, amelyek jószerivel lehetetlenné teszik a jelenetek pozíciójának egyértelmű meghatározását, illetve megnehezítik annak eldöntését, hogy az adott képsor a külső vagy a belső valóság része-e (lásd mindenekelőtt Harry hangmérnöki munkájának bemutatását: egyes snittek objektív képsorokként és szubjektív visszapillantásként egyaránt értelmezhetők).

Kiváltképpen érdekes, hogy jóllehet Coppola mélyebben hatol be hőse tudatába, mint Antonioni, a Magánbeszélgetés mégis sokkal inkább kötődik a műfajisághoz, mint a Nagyítás. Coppola kétségkívül alaposan újragondolta az általa kiválasztott műfaj – a thiller – struktúráját (erősen szubjektívvé tette a történetet; dezorientálta a protagonistát; továbbá kivonta a műfajból annak elemi hatáskomponensét, a suspense-t), de úgy alkalmazta a legrendhagyóbb művészfilmes megoldásokat is, hogy azok ne korlátozzák – pontosabban csak átmenetileg korlátozzák – a lényegi információk közvetítését, azaz a zárlatra a filmben felvetett legfontosabb kérdésekre választ kapjon a néző. A Magánbeszélgetésben a műfajiság erejét mutatja, hogy a titok utáni nyomozás, a kirakósjáték hiányzó darabkáinak a felkutatása áll a középpontban, azaz a történetmesélés szentsége nem – vagy csak részben – sérül. Míg a Nagyításban a krimiszál elvarratlanul marad, és a protagonista – valamint a film közönsége – csak a semmi-sem-biztos bizonyosságát szerzi meg a fináléban, addig a Magánbeszélgetésben sor kerül a legalapvetőbb nézői elvárások kielégítésére.

Coppola bőven merített az európai művészfilm eszközkészletéből, de a néző teljes elbizonytalanításáig nem kívánt eljutni. Ez a program azonban nemhogy meggyengítette volna filmjét, ellenkezőleg: megerősítette azt. A Magánbeszélgetés a hetvenes évek Hollywoodi Reneszánszában meggyőzően demonstrálta, hogy az európai művészfilm eredményei igenis adaptálhatóak a hollywoodi műfaji közegbe.

Extrák: nincsenek. Az angol eredeti hang mellett a klasszikus magyar szinkron is helyet kapott a kiadáson, továbbá olyan jelenetek is találhatók a lemezen, melyeket az 1975-ös hazai mozipremier alkalmával kivágtak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11059