KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Beszélgetés Vékes Csabával

Humorra hangolva

Mészáros Márton

Vékes Csaba. első nagyjátékfilmje, a Hetedik alabárdos a rendező-forgatókönyvíró színházban eltöltött éveiből táplálkozik.

 

 

 „Mi ennek az esszenciája”, kérdezi a rangidős színész a Hetedik alabárdosban. A kérdést a filmjére vonatkoztatva is feltehetjük.

A kérdés úgy folytatódik a filmben, hogy „mi ez a szar”. Erre próbálok válaszolni. Szűken nézve egy történet, amiben egy kis ember megharcol az ő nagy lehetőségével, színházi közegben. Ennek ismert és kevésbé ismert buktatóival fűszerezve, ami akkor, ha szimpatikus a hős, magával ragadó lehet. Tágabban nézve a Hetedik alabárdos a mai színházi helyzetről is mesél, ugyanakkor benne van a kőszínház a politikai függéssel együtt, de az alternatívabb színházi közeg is, ami egyik napról a másikra próbál fennmaradni, megküzdeni a berozsdásodott színházi formákkal.

A főhőse, aki színdarabot ír és rendez, határozottan megpróbál szólni valamiről, kevés sikerrel. Nehéz feladat a művészi önkifejezés?

Igen. Annál is inkább, mert rém szubjektív. És magunkban sem vagyunk biztosak: amit ma leírtam, azt holnap kitörlöm, és ezt csinálom addig, amíg van rá időm. Tegnap tehetségesnek tűntem, ma dilettánsnak. A könyv írása alatt sokat beszélgettünk arról, hogy a hősünk tehetséges legyen-e, vagy teljesen béna. Na, de mihez képest? Én megírom, hogy szuper tehetséges, ha viszont a nézőnek teljesen más a színházi ízlése, akkor nem ezt fogja gondolni.

A film erősen építkezik a vígjátékelemek és a színházról szóló alkotások kliséiből. Hogyan viseli a néző a változatosságot?

Melyik néző, és milyen változatosságot? Talán nem az a fő kérdés, hogy bizonyos kliséket mennyire unnak, hanem az, hogyan működnek, működnek-e egyáltalán? Ha erre pozitív a válasz, akkor fel sem merül, hogy már megint egymásé lett két szerelmes. Persze, gondolom lesz ilyen, lesz olyan néző is. Ennek az arányán nem kevés múlik.

Alapvetően színpadi színészként és rendezőként dolgozik, ezért volt ennyire szívügye a színházról szóló történet?

Magyarországon nem válik külön a filmszínész és a színpadi színész, csak színész van. És igen, a színházi közegben irreálisan sok időt töltöttem. Erről tudok úgy mesélni, hogy az egészet a magaménak tudjam mondani, s még, ha a filmben bőven eltúlozva is, de hitelesen jelenjen meg.

Mi fogta meg a vígjáték műfajában?

Nem műfajban gondolkodom, történetet mesélek. Számomra ez humor nélkül elképzelhetetlen.

Többek között Herendi Gábor filmrendező mellett Ön is producere volt a filmnek. Milyen feladatot látott el ebben a minőségben?

Az általam létrehozott Blue Duck Arts forgatókönyvíró műhely alapítása óta kilenc év telt el. Azóta lényegét tekintve folyamatosan végzek produceri tevékenységeket, így természetes volt, hogy a Hetedik alabárdosnál is részt veszek benne. Támogatókat hoztam a filmbe, akik anyagi segítséget vagy egyéb szolgáltatást nyújtottak, részt vettem a pályázat megírásában, a stáb összerakásában, a tárgyalásokon. Később a gyártási folyamat alatt Fancsikai Eszter és Péter átvettek minden ilyen jellegű terhet a vállamról.

A Filmalap által pályakezdők számára indított Inkubátor Program első támogatottjaként, 62 milliós gyártási támogatással forgatott. Elégnek találta az összeget egy mozifilmhez?

Ahhoz, ami támogatást megnyertünk, még sikerült minimális többletforrást bevonni. Alacsony költségvetésnél hatványozottan igaz, hogy minden forint számít. Húsz napot forgattunk, ami egy mozifilmnél nagyon-nagyon kevés, így feszített munkatempóban dolgoztunk. Nem engedhettünk magunknak csúszást, túlórát sem nagyon.

Miért éppen a 41. Montreali World Filmfesztivál elsőfilmes versenyprogramjában tartják a Hetedik alabárdos világpremierjét?

Miután elkészült a film, a Filmalappal próbáltuk belőni, melyik az a rangos fesztivál, ahol keresnivalója lehet ennek a filmnek. Fontos szempont volt az is, hogy a külföldi megmérettetés időben is stimmeljen a hazai bemutatóhoz. Montreal minden szempontból adta magát. Észak-Amerika legrangosabb fesztiválja, bemutató előtt három héttel debütál a film, és már voltam ott Á(l)lomás című kisfilmemmel. Megpróbáltuk, bejött, ezt hívják szerencsének. Biztos volt, hogy a miskolci Cinefestre is nevezünk, hogy a Hetedik alabárdos Magyarországon is lehessen fesztiválon. De vannak további tervek is, pár helyre biztos elküldjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13373