KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Függőség

Tosoki Gyula

 

A hollywoodi szürke eminenciások tömegéből egy picit mindig is kikukucskáló Philip Kaufman rendező jó néhány eredetibb filmet hozott tető alá négy évtizedes pályája során, gyakran arra törve, hogy tágítsa valamelyest a műfaji kereteket. Készítsen bár sci-fit (A testrablók támadása), életrajzi filmet (Henry és June), erőteljes politikai áthallásokkal teli drámát (A lét elviselhetetlen könnyűsége), mindig tudott újítani valamit az unt sablonokon.

Pszichothrillert még nem forgatott, ezért ígéretesnek tűnt, hogy legfrissebb munkájában ehhez a műfajhoz fordul, hiszen már többször bizonyította, hogy otthonosan mozog idegen pályán. Ezúttal azonban egy hitvány forgatókönyvvel a kezében csupán atmoszférateremtő erejében és jó kameravezetési képességében bízhatott, és ez kevés volt a sikerhez. A több ponton is az Angyalszívet idéző Függőség hőse egy komoly lelki problémákkal küszködő, szüleit még kisgyermekként elveszítő nyomozónő, akinek egy sorozatgyilkos nyomába szegődve lassan meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy voltaképp a saját személye után kutakodik, azaz a gyilkosságokat maga követi el öntudatlan állapotban.

Már a film alaphelyzete is fals, de a történet kibontása még inkább az. Promiszkuitás, alkoholproblémák, a szörnyű gyermekkorból megöröklött pszichés zavarok – hősnőnk annyi nyavalyával birkózik, hogy az egy komplett elmeklinikának is sok lenne. Miként lehet akkor – merül fel a kérdés – állásban a San Franciscó-i rendőrségnél, sőt: hogyan bízhatnak rá egy sorozatgyilkossági ügyet? Ép ésszel felfoghatatlan és kizárólag a forgatókönyvírói szeszéllyel magyarázható momentumok.

Kaufman ezúttal rangjához méltatlan anyagot kapott, ezért alig tudott kihozni belőle valamit. A miliőfestéssel persze most sincs gond (a mélysötét noir-hangulat garantálja, hogy a néző korrekt látáskárosodással keveredik ki a moziból), a kameramunka is erős (az egyik jelenetben például a teljességgel magára maradt hősnő kilátástalan helyzetét illusztráló De Palma-svenkek igen megkapóak), végeredményben azonban egy ötcentes thriller született. Dollármilliókból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1989