KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy kékség

Zalán Vince

 

Az alászállás szépsége? Ez lenne a kaland a nálunk is ismert fiatal francia filmrendező (legutóbb a Metrót láthattuk tőle), Luc Besson harmadik filmjében? Kétségtelen: a főszereplők (valaha gyermekkori barátok) többször is leszállnak a tenger mélyére, sőt többször világbajnokok, akiknek leghőbb vágyuk, hogy minél mélyebben (következésképp hosszabban is) merüljenek alá a nagy kék birodalomban. Egyikük alkalmi mentési munkákból él Szicília partjainál; magabiztos és rendíthetetlen. Másikuk kószál a világban, aszerint, hol kap munkát kivételes képességeivel, de legszívesebben kedvenc delfinjeivel időzik a vízben; félénk, sőt, riadt, mint aki nem ismeri ki magát az életben. Kezdetben ezért azt hihetnénk, hogy Luc Besson az Előzés című Dino Risi-film nyomdokain járva kétféle magatartás és e kétféle magatartást megalapozó életfilozófia párharcára kíváncsi. De nem. Nála a kétféle, egymással versengő karakter egyugyanazon életérzésnek eltérő, különböző „arca” csupán. A két fiatalember célja a teljesítmény, a minél nagyobb teljesítmény, amely egyszercsak önpusztításba fordul át. Luc Besson hősei ugyanis azért kedvelik, szeretik a vizek, a tengerek mélységét, mert nem tudják elviselni a kinti világot. Alászállásuk valójában menekülés. A film paradoxona az, hogy ezt a kinti világot, jó lektűr-szerző módjára, szinte bársonyosnak láttatja a rendező. A helyszínek szépsége (a görög partvidék, a perui hegyek, Taormina stb), amelyek közt repdes a történet; a decens, előkelő környezet, ahol vízközeiben mindig található egy felhangolt zongora, – mind-mind az élhető élet vonzerejét sugallják. (A film, amelynek létezik egy kétórás és egy háromnegyedórával hosszabb változata is, egyes részeit így nyugodtan a kellemesség körébe utalhatjuk. (Kívül tehát nincs magyarázat. S egy didaktikusra sikeredett gyermekkori emléket nem számítva) a fiúk tanúi lesznek egyikük apja balesetének, vízi halálának) – „belül” sincs nagyon. Mi hát akkor A nagy kékség? Alászállás ok nélkül? Visszatérés a delfin-állapotba? Az erőszakmentes elutasítás avagy a halálvágy szépséges filmje? Luc Besson alkotása túlságosan felszínes ahhoz, hogy komolyan vegyük, és túlságosan szomorú ahhoz, hogy ne vegyük komolyan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4406