KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kétely

Tüske Zsuzsanna

Doubt – amerikai, 2008. Rendezte és írta: John Patrick Shanley. Kép: Roger Deakins. Zene: Howard Shore. Szereplők: Meryl Streep (Aloysius Beauvier), Philip Seymour Hoffman (Brendan Flynn), Amy Adams (James), Viola Davis (Mrs. Muller), Lloyd Clay Brown (Jimmy Hurley). Gyártó: Goodspeed, Scott Rudin. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 104 perc.

 

Úgy tűnik, ha erkölcsről és valódi értékekről akar mesélni, Hollywood számára manapság az egyetlen állandó, feddhetetlen témává a gyermekek oltalmazása vált. A 2008-as év olyan erős példákkal bizonyította ezt, mint az elegánsan szőtt Hideg nyomon vagy a hátborzongató Falka. A legfrissebb rokondarab, a Kétely a helyes és helytelen kérdésének érzékeny lebegtetésével inkább az előbbivel cseng össze, ám a thriller helyét egy csendesebb, patinásabb műfaj, a kamaradráma veszi át.

A film John Patrick Shanley író-rendező (Joe és a vulkán) saját színdarabjának széles vásznú adaptációja: helyszíne egy 60-as évekbeli, szigorú egyházi iskola. Ebben a szűk, lappangó feszültséggel teli mozgástérben bonyolódik a nyolcadik főbűnt, a gyermekrontást középpontba állító történet, amely (túl azon, hogy egy színesbőrű fiút tesz meg áldozatnak) azzal is fokoz az ügy súlyán és kényességén, hogy az eset megtörténte mögé kérdőjelet helyez. A rendező központi karaktereit első ránézésre jól beazonosítható színekkel, látványos ellenpontok mentén festi fel: ilyen az ügy vádlottja, a briliáns elméjű, haladó szellemű pap, aki eszményi tanár is egyben. Ellene lép fel a gyermekek – sőt a felnőttek – megelevenedett rémálma, a becsontosodott, gyilkos szarkazmussal felvértezett igazgatónő. A pap és apáca elszánt párharcában egy galamblelkű, fiatal tanárnő szurul a tűzvonalba, aki szinte mindvégig az idealizmus és naivitás keskeny határán egyensúlyozik.

Ezek a látszólag egyarcú figurák a cselekményhez hasonló módon fokozatosan egyre több dimenzióval gazdagodnak, Shanley-ről pedig (miközben dialógusíróként kiválóra vizsgázik) az is kiderül, hogy legalább olyan mesterien bánik a ravaszul elhelyezett, alig észrevehető váltásokkal, mint hősei a morális pókerparti kártyáival.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9707