KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

3D revolúció

David R. Ellis: A végső állomás 3D

A halál ezer arca

Sepsi László

A 3D vonzza a horrort.

 

A filmtörténet látványos technikai újításai az elmúlt száz évben igen hamar ráleltek a számukra leginkább megfelelő műfajokra, legyen szó a szélesvászon és a történelmi kalandfilm románcáról vagy éppen a musical és a legújabb hangrögzítési technikák egymásra találásáról. A horror és a háromdimenziós film az ötvenes évek óta alkot meghatározó párost: a borzalomkeltés igénye és a 3D kínálta sokkoló attrakció szintézise Andre de Toth Panoptikumában és A fekete lagúna szörnyében bizonyította életképességét, hogy a nyolcvanas évekre a technika kifulladó szériák mankójává váljon (Jaws 3-D, Amityville 3-D), majd az új évezredben a slasherfilmmel visszataláljon a legtisztább attrakciós mozihoz.

Tekintve, hogy néhány, az alműfaj határait feszegető alkotás kivételével a slasher alig több szex-és erőszakjelenetek permutációval létrehozott sorozatánál, minimálnarratívái – mint azt már a Péntek 13 3-D is bizonyította – kiváló hordozót kínálnak a 3D nyújtotta puszta hatáskeltésnek, miközben a műfaj többnyire tizen-huszonévesekből álló közönsége egyben az efféle ámulatkeltő trükkökre is meglehetősen fogékony célcsoportot biztosít. A szintén idén mozikba került Véres Valentin 3D a vászonból kivágódó csákányaival és az antagonista ámokfutásának otthont adó bányászváros tárnáinak mélységillúziójával tökéletesen hozta a koncepciótól elvárt hatásszintet, de a Végső állomás-széria negyedik epizódja még tovább megy a hangsúlyok eltolásában, 3D-ben prezentált kreatív halálnemek sorozatává redukálva az elbeszélést. Az ezredfordulós tinihorror-hullám nagy túlélője a „halált nem cselezheted ki” közhelyének illusztrációja során megszabadult a hagyományos antagonistától, hogy helyét végzetes véletlenek sorozata vegye át, a szúró-vágófegyverekkel véghezvitt gyilkosságokét pedig az ezen véletlenek által előidézett (nemritkán igen komikus) halálesetek. A jelen epizódot jegyző David R. Ellis – a Kígyók a fedélzeten már bizonyította, hogy Ellis-nek jó érzéke van az exploitation-alapötletek végsőkig pörgetéséhez – ennek megfelelően minden alkalmat megragad, hogy a vásznat a nézőtér felé repülő-kinyúló tárgyak töltsék be, a robbanó versenyautótól a pezsgősdugóig, esetenként párhuzamos montázsban egyszerre több creative kill előkészületeit is egymás mellett futtatva. A halállista megszakításán fáradozó huszonéves „hősök” nem többek a befogadó ingerküszöbét célzó apparátus ágyútöltelékeinél, miközben Ellis a legkülönfélébb trükköket bevetve próbálja megadásra kényszeríteni nézőjét – ennek csúcspontja például egy 3D-s vetítésen bekövetkező, többszörösen önreflektív kataklizma. A leplezetlen hatásvadászattal tüntető 3D-s horrorfilm visszavezet a filmtörténet kezdetéig: több, mint száz év után az attrakcióra éhező nézősereg újra félreugorhat a feléje száguldó szerelvény elől.

A VÉGSŐ ÁLLOMÁS 3D (The Final Destination)­ – amerikai, 2009. Rendezte: David R. Ellis. Szereplők: Bobby Campo (Nick), Shantel VanSanten (Lori), Krista Allen (Ally). Forgalmazó: InterCom. 82 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 11-11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9879