KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az időutazó felesége

Sepsi László

The Time Traveller’s Wife – amerikai, 2009. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Audrey Niffenegger regényéből Bruce Joel Rubin. Kép: Florian Ballhouse, Mychael Danna. Szereplők: Eric Bana (DeTamble), Rachel McAdams (Clare), Arliss Howard (Richard), Ron Livingstone (Gomez). Gyártó: New Line Cinema / Plan B Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 107 perc.

 

Legyen szó összezilált kronológiával operáló apró remekművekről, mint az All The Days Before Tomorrow, vagy a melodrámát science fictionnel vegyítő kultikus alkotásokról, mint az Egy csodálatos elme örök ragyogása, az idő, a szerelem és a legszebb pillanatok megörökíthetetlenségének problémacsoportja kétségkívül az egyik legnépszerűbb mozgóképes téma. Az Audrey Niffenegger azonos című regényéből készült Az időutazó felesége a fentebb felsorolt, kísérletezőbb alkotásokkal szemben a tematika midcult verzióját kínálja, ahol a melodrámai alapkonfliktus – hasonlóan például a legutóbbi Fincher-opuszhoz – a párkapcsolat férfitagjának sajátos defektusából fakad: ha stresszhelyzetbe kerül, Henry DeTamble (többek között a stresszre szintén érzékeny Bruce Banner/Hulk szerepében is látott Eric Bana) egy genetikai elváltozásnak köszönhetően random időtartamot ugrik vissza vagy előre az időben. Mindez természetesen nagyban megnehezíti a normális családi és érzelmi élet kialakítását, kiváltképp annak tükrében, hogy az időutazás képessége öröklődik is.

Robert Schwentke – szemben az időutazást szubjektivizált tudatfolyamként ábrázoló Kurt VonnegutGeorge Roy Hill párossal, Alain Resnais-vel vagy éppen Michel Gondry-val – nem enged a téma által tálcán kínált lehetőségnek: mozija nem csúszik át az emlékezet és a fotografikus rögzítés különös viszonyának taglalásába. Az időutazó felesége mindvégig finom humorral átszőtt, könnyes románc marad, óvatosan kikerülve az időutazás motívuma által felvetett filozófiai problémákat. Gondolkodásmódja egy helyen mégis összekapcsolódik elődeiével: a valóságot most is megváltoztathatatlan filmszalagként láthatjuk, melyen ugyan lehetséges az utazás előre vagy hátra, de hőse saját életének is csak kívülálló nézője, annak lehetősége nélkül, hogy érdemben változtasson az olykor előre kikémlelt, vég nélkül pergő kockák tartalmán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9901