KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/május
MOZI
• Parádi Orsolya: Nathalie második élete
• Vajda Judit: Tegnap éjjel
• Huber Zoltán: 21 Jump Street – A kopasz osztag
• Barkóczi Janka: Asszonyok kútja
• Ádám Péter: Együtt élhetnénk
• Kolozsi László: Oslo, augusztus
• Kovács Bálint: Hasta la Vista!
• Varró Attila: Kalózok – Kétballábas banda
TARR APOKALIPSZISE
• Schubert Gusztáv: Ítéletidő Tarr apokalipszise
TARR
• Sipos Balázs: Világvégi zene A torinói ló nyitójelenete
• Tornai Szabolcs: A ló kérdez Tarr és az Apokalipszis
HILLBILLY-HORROR
• Kovács Marcell: Zöld pokol Hillbilly-horror
• Géczi Zoltán: A lét elviselhető könnyűsége Hilbilly-Amerika
• Varró Attila: Isten háta mögött A pogány Anglia
• Hubai Gergely: Borzasztó bendzsók bajnokai A hillbilly horrorzene
MESETERÁPIA
• Sepsi László: Mesekönyv és bestiárium Tömegfilmes tündérmesék
• Varga Zoltán: A kiskakas és a pegazus Macskássy Gyula filmjei
FILMMÚLT
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 1. rész
• Lénárt András: Spanyol Hollywood Samuel Bronston tündöklése és bukása
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 3. rész
• Varga Zoltán: A test ördöge Polanski és Zulawski
SITCOM
• Nánay Bence: Narratív trükkök Amerikai sitcom
• Baski Sándor: Székely szerint a világ Lucky Louie / Louie
• Kolozsi László: Jelentés a légkondicionált pokolból Office – Hivatali tévéfilmregények
• Huber Zoltán: Sóhivatal Munkaügyek
KÖNYV
• Zalán Vince: Kész a leltár? Sárközy Réka: Elbeszélt múltjaink
FILM / REGÉNY
• Pálos Máté: Tékozló apák Nick Flynn: Mocsokváros utcáin
• Nagy V. Gergő: Korhadt sorsok Paul Weitz: Mocsokváros utcáin
• Orosz Anna Ida: Térhatású kerület-felújítás Nyócker! 3D
KRITIKA
• Varró Attila: Holt mesékből új bazár A holló
DVD
• Bocsor Péter: Nyugaton a helyzet változatlan
• Pápai Zsolt: Magánbeszélgetés
• Sepsi László: Diploma előtt/Testi kapcsolatok
• Huber Zoltán: Anonymus
• Varga Zoltán: Scooby Doo! Vámpírmusical
• Tosoki Gyula: A cinkos
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Egy komoly ember

Viccen belül

Csillag Márton

Coenék csak a felszínen vállalták fel keserű meséjük önéletrajzi jellegét, filmjük anekdoták gyűjteménye.

 

Hollywood kétfejű filmrendezője, a Coen testvérpár néhány, halvány kézjeggyel ellátott üzletszerű ujjgyakorlat (Kegyetlen bánásmód, Betörő az albérlőm, Égető bizonyíték) és egy feszes-véres hajszadráma (Nem vénnek való vidék) után önéletrajzi ihletésű, kiállításában mértéktartó darabbal jelentkezett – mintha egy színházi alkotó a Broadway vakító reflektorai elől egy intim lakásszínházba menekült volna. Ahová természetesen magával vitte kedvenc kellékeit.

A hatvanas évek második felének minnesotai zsidó kertvárosi-értelmiségi közegébe helyezett történet az összeomlás elkerülhetetlenségének és esetleges elviselhetőségének vizsgálata, az emlékezet fényképalbumából átemelt figurákkal benépesített anekdota-füzér. Az alkotók korábbi filmjeihez hasonlóan itt sem a történet főhőse irányítja a cselekményt, hanem az égiek és a döntően szerencsétlen véletlenek, csakhogy a relativizáló-racionalizáló és nagy bölcsen beletörődő zsidó életfelfogás a korábbiaknál otthonosabb terepet nyújt a történéseknek, hiszen az évszázados üldöztetés során az említett népcsoport olyan praktikákat sajátított el, melyek a legapróbb hétköznapi bosszúságok elviselését is az életrutin részévé, mindennapos kötelező gyakorlattá teszik. Coenék receptje nem változott: végy egy elgyötört, részben saját gyengeségéből fakadóan csapdahelyzetbe került embert, környezetét népesítsd be tipizált-túlrajzolt karakterekkel, vázold fel a történet fatalitásba tartó ívét, majd vezényeld le a könnyed ijesztgetésekkel, álfilozófiai magyarázatokkal és visszafordíthatatlan sorscsapásokkal tűzdelt cselekményt. Esetünkben egy tisztességes, családos egyetemi professzorra szórja villámait az ég, és Larry Gopnik (a színházi színész Michael Stuhlbarg legfeljebb annyira eredeti Coen-hősként, mint amennyire Kenneth Branagh vagy Larry David a klasszikus Woody Allen-szerepkörben) tankönyvi pontossággal reagál a kisembert sújtó problémákra – kapkod, rémeket lát, összeomlik és meghasonlik. Igaz, az alkotók nem sok játékteret hagynak számára, hiszen felesége egy piperkőc özvegyemberért hagyja el őt, az egyetemen egy koreai diák meg akarja vesztegetni, fia folyamatosan fű hatása alatt áll, lánya állandóan csak hajat mosna, őrült zseni bátyját illegális kártyapartik miatt keresi a rendőrség, szomszédja egy antiszemita militarista vadállat – és egyáltalán: változik a világ, de a rabbik semmi új tanácsot nem tudnak adni.

A rabbinál tett látogatások és az ott kapott furfangos tanácsok leírása a zsidó viccek és anekdoták legkedveltebb témája, az Egy komoly ember esetében is ezek a kényszerű vizitek adják a cselekmény vázát, és bár a történet tagolását tökéletesen megoldják a rabbi-fejezetek, végül az egész film anekdoták gyűjteményévé válik. Az alkotók csak a felszínen vállalták fel keserű meséjük önéletrajzi jellegét: az idő, a helyszín és a figurák mellé egy teljesen átlagos összeomlás-történetet választottak, és azt bevonták a Nagy Általános Zsidó Dilemmák mázával, hogy autentikusnak tűnjön a dolog. Ez nem is lenne gond, hiszen a plakátokon nem szerepel az „Igaz történet alapján”-felirat, ráadásul a Coen testvérek mindig kellő távolságot tartottak az alapanyagtól, ám a kis költségvetés, a kevéssé ismert színészek alkalmazása merészebb kísérletezésre is lehetőséget adott volna nekik. Így az Egy komoly ember abszurd módon a fentebb említett kommersz Coen-filmek sorába tartozik, mert bár erős filozófiai üzenettel bír („nincs mit tenni), mégis jól ismert panelekből építkezik, és inkább tekinthető egy tévésorozat pilotjának (vagy egy elképzelt első évad kivonatának), mint egy coeni precizitású játékfilmnek. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi tíz év leggyengébb füves jelenete (Bár Micvá) mellett egy olyan anekdota is bekerült a történetbe (A gój fogsora), melyet az alkotók szinte szabályos Scorsese-modorban „hadarnak el”. Hiába, az ember legkönnyebben a jól ismert hazai pályán veszíti el az egyéniségét.


EGY KOMOLY EMBER (A Serious Man) – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Joel Coen és Ethan Coen. Kép: Roger Deakins. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Michael Stuhlbarg (Larry Gopnik), Sari Lennick (Judith Gopnik), Richard Kind (Anrthur), Fred Melamed (Sy Ableman). Gyártó: Focus Features / Relativity Media. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 106 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10346