MoziRio, szeretlek!Árva Márton
Rio, Eu Te Amo – brazil-amerikai, 2014. Rendezte: Andrucha Waddington, John Torturro, Paolo Sorrentino, Carlos Saldanha, José Padilha, Fernando Meirelles, Nadine Labaki, Im Sang-soo, Stephan Elliott, Guillermo Arriaga, Vincente Amorim, César Charlone. Szereplők: Vanessa Paradis, Harvey Keitel, Vincent Cassell, Emily Mortimer, Jasin Isaacs, Rodrigo Santoro. Gyártó: Conspiraçao Filmes / Bossa Nova Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 110 perc. Míg két éve csupán a
hazai forgalmazói címadás vezette a mozi-turisták tekintetét a napsütötte
Kubába (Havanna, szeretlek!), most
ténylegesen a Cities of Love-franchise
vette célba Latin-Amerikát, hogy Párizs és New York után Riónak is vallomást
tegyen. A szóban forgó kezdeményezés – vérbeli globalizáció-kori
vállalkozásként – csomópontos rendszerben terjeszti hálózatát. Az első két film
elkészülte óta egy szerteágazó tevékenységeket koordináló gépezet épült az
egyszerű koncepcióból kiinduló brand köré, ami immár a filmgyártás mellett
egy-egy nagyváros turisztikai fellendülését, versenyképes cégeit és helyi
művészeti törekvéseit igyekszik összehangolni. A projekt saját finanszírozási
modellje szerint készíti „kollektív játékfilmjeit”, melyek forgatása a
kiválasztott helyi filmtanoncok számára mentorprogram is egyben.
A Cities of Love tehát mára jóval túlmutat a moziban bemutatott
szkeccsfilmeken, de ez a Rio, szeretlek!-re
nézve inkább hátrány. A kamera mindkét oldalán sorakozó nagyágyúk többnyire
hanyagul felskiccelt szituációk ürügyén irányítják a nézői figyelmet az idilli
látképekre, és szolgaian ismétlik azt a feel-good
életérzést, ami – olimpián innen, focivébén túl – jól illeszkedik az elvárt
Rio-imidzshez. A korábbi felvonásokhoz képest biztonsági játék zajlik, ahol a
turista-rácsodálkozás (legyen szó nyaraló párról vagy fesztiválra érkező
hírességről), a finom műfaji kikacsintás és néhány bevált recept felidézése (lásd
Guillermo Arriaga Korcs szerelmek-átiratát,
Vanessa Paradis dalát vagy a brazil filmexport-emblémával, a Központi pályaudvarral való
párhuzamokat) nyújt menedéket az alkotóknak. Így aztán kár lenne szigorú
elvárásokkal beülni a filmre, de aki a moziszékbe süppedve lenyűgöző
képeslapokat és könnyed történeteket keres, az elégedetten készülhet ezek után
Tbiliszire, Jeruzsálemre és Sanghajra.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 179 átlag: 5.59 |
 |
|
