KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/május
MOZI
• Parádi Orsolya: Nathalie második élete
• Vajda Judit: Tegnap éjjel
• Huber Zoltán: 21 Jump Street – A kopasz osztag
• Barkóczi Janka: Asszonyok kútja
• Ádám Péter: Együtt élhetnénk
• Kolozsi László: Oslo, augusztus
• Kovács Bálint: Hasta la Vista!
• Varró Attila: Kalózok – Kétballábas banda
TARR APOKALIPSZISE
• Schubert Gusztáv: Ítéletidő Tarr apokalipszise
TARR
• Sipos Balázs: Világvégi zene A torinói ló nyitójelenete
• Tornai Szabolcs: A ló kérdez Tarr és az Apokalipszis
HILLBILLY-HORROR
• Kovács Marcell: Zöld pokol Hillbilly-horror
• Géczi Zoltán: A lét elviselhető könnyűsége Hilbilly-Amerika
• Varró Attila: Isten háta mögött A pogány Anglia
• Hubai Gergely: Borzasztó bendzsók bajnokai A hillbilly horrorzene
MESETERÁPIA
• Sepsi László: Mesekönyv és bestiárium Tömegfilmes tündérmesék
• Varga Zoltán: A kiskakas és a pegazus Macskássy Gyula filmjei
FILMMÚLT
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 1. rész
• Lénárt András: Spanyol Hollywood Samuel Bronston tündöklése és bukása
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 3. rész
• Varga Zoltán: A test ördöge Polanski és Zulawski
SITCOM
• Nánay Bence: Narratív trükkök Amerikai sitcom
• Baski Sándor: Székely szerint a világ Lucky Louie / Louie
• Kolozsi László: Jelentés a légkondicionált pokolból Office – Hivatali tévéfilmregények
• Huber Zoltán: Sóhivatal Munkaügyek
KÖNYV
• Zalán Vince: Kész a leltár? Sárközy Réka: Elbeszélt múltjaink
FILM / REGÉNY
• Pálos Máté: Tékozló apák Nick Flynn: Mocsokváros utcáin
• Nagy V. Gergő: Korhadt sorsok Paul Weitz: Mocsokváros utcáin
• Orosz Anna Ida: Térhatású kerület-felújítás Nyócker! 3D
KRITIKA
• Varró Attila: Holt mesékből új bazár A holló
DVD
• Bocsor Péter: Nyugaton a helyzet változatlan
• Pápai Zsolt: Magánbeszélgetés
• Sepsi László: Diploma előtt/Testi kapcsolatok
• Huber Zoltán: Anonymus
• Varga Zoltán: Scooby Doo! Vámpírmusical
• Tosoki Gyula: A cinkos
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tintahal és a bálna

Pápai Zsolt

The Squid and the Whale – amerikai, 2005. Írta és rendezte: Noah Baumbach. Szereplők: Jeff Daniels, Laura Linney, Lesse Eisenberg, Owen Kline. Forgalmazó: Warner Home Video. 80 perc.

 

A cím cukros Disney-mesét, esetleg új CGI-csodát ígér, a film azonban fényévekre van minden virtuálvalóságtól, szakasztott realista mozi. A tintahal és a bálna a kortárs amerikai függetlenek és félfüggetlenek egyik kedvenc témáját veszi elő, a mintacsaládok széthullása szülte lelki traumák vizsgálatát, egérlyukba szorult életek bemutatását célozza meg, elegáns és érdekfeszítő kivitelben.

Noah Baumbach rendező az amerikai independentek körében úgy tíz éve Petárda című debütáló munkájával nevet szerzett Wes Anderson lelkes csipet csapatának újdonsült tagja, Anderson legutóbbi filmjének (Édes vízi élet) társ-forgatókönyvírója. Baumbach tíz éve vezényelte le visszhangtalanul maradt első filmjét, majd még kettőt forgatott, de csak mostani mozijával sikerült magához vonzania a kritikusokat. Talán, mert ezúttal leplezetlenül szerzői darabot készített. A történet időpontja a nyolcvanas évek dereka, helyszíne Brooklyn, hősei egy család négy tagja: az egykor ismert, ám művészi erejét vesztett regényíró apuka, az írásban épp sikerei kezdetén álló anyuka, valamint két – középiskolás és elemista – fiuk. A 1969-es, brooklyni születésű rendező-forgatókönyvíró a maga alteregóját rajzolta meg kamaszodó hősében, a többi figurát pedig családjának tagjairól mintázta.

A tintahal és a bálna első blikkre a forgatókönyvével lepi meg a nézőt, a Sundance vezérkara nem véletlenül rajongta körül a projektet még azelőtt, hogy egyetlen kockája leforgott volna, és az is sokatmondó, hogy a már elkészült filmet számos rangos fesztiválon és más grémiumokon (az Oscar-döntnököktől a New York-i Filmkritikusok Szövetségén át a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségéig) tökéletesnek mondott dramaturgiája miatt csodálták. A legrafináltabb hollywoodi forgatókönyv-guruknál és szkript-doktoroknál is precízebb Baumbach patikamérlegen mérte a plot pointokat, emellett a legbevadultabb európai művészfilmeseket megszégyenítő módon igyekezett motivációkkal feltölteni a figurákat, és erőfeszítéseit siker koronázta, mutatós munka került ki a kezei közül.

Ezzel együtt ez a forgatókönyv sem hibátlan, mégpedig számos okból. Részben azért, mert túlságosan támaszkodik Todd Solondz Helyzetek és gyakorlatok című fabulájára, így eredetiség frontján mégsem nyújt annyit, részben, mert némely fordulata kiszámítottnak hat és a szimbolikája is keresett-kimódolt kissé, továbbá azért, mert egyes pontokon mintha nem lett volna eléggé elszánt, eléggé bátor a szerző. Baumbach fekélyeket nyit fel, de a kiömlő gennyet csak röpke pillanatokra mutatja meg.

A cím a Manhattanban található Amerikai Természetrajzi Múzeum egyik büszkeségére, a két vízióriást egymást elleni harc közben mutató preparátumokra utal, nem túlságosan nagy logikai feladványt kínálva a nézőnek a szimbólumok felfejtésére. A film bonyodalma ugyanis azzal indul, amikor a szülők bejelentik gyermekeiknek különválásukat, és pszichológiai hadviselésbe kezdenek egymással, minek következményeképpen az őket és a környezetükben lévő valamennyi további szereplőt egymáshoz kötő érzelmi szálak egyre inkább összegubancolódnak. A szakítást követő néhány jelenetben a Kramer kontra Kramer világa rémlik fel, Baumbach azonban hamarosan más irányba fordul, és a különválást követő kusza érzelmi szituáció hiteles bemutatása érdekében radikális eszközökhöz nyúl. A kaotikus érzések illusztrálására a szexuálpatológia terepén nyújt maradandót: gondosan porciózott jelenetek sorából tudjuk meg, hogy valamennyi figura vulkánerejű szexuális késztetetéseinek a rabja, a film így az amerikai mintacsaládokról szóló vulgárfreudista tanulmányként is értelmezhetővé lesz. Ám Todd Solondz-i magasságokba (mélységekbe) nem jut el, A boldogságtól ordítani, illetve a Helyzetek és gyakorlatok üdítően inkorrekt fertelmességével szemben Baumbach közelítésmódja kifejezetten finomkodónak hat. Hollywoodból nézve persze ez a szemlélet is radikális, a hasonló témában utazó Amerikai szépség diszkrét ellenromantikájánál például mindenképpen erőteljesebb.

 

Extrák: audiokommentár-részletek a rendezővel; beszélgetés Baumbachhal; werkfilm; előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8709