KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/június
ANGELOPULOSZ
• Zalán Vince: Meddig tart a holnap? Theo Angelopulosz
AMERIKAI GÓTIKA
• Sepsi László: Edgar Allan utolsó csapdája Poe-mozi
• Varga Zoltán: A szörnymaszk mögött Tim Burton monstrumai
• Pápai Zsolt: Régi csibészek Tim Burton: Éjsötét árnyék
HOOVER-DOSSZIÉ
• Hahner Péter: Rend a lelke Hoover-dosszié
• Géczi Zoltán: A Hoover-Hollywood paktum FBI-filmek
• Huber Zoltán: Az ellentmondások embere J. Edgar
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Mozivarázs Final Cut – Hölgyeim és Uraim!
• Kovács Kata: Nem marad dobozban Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Kornis Anna: Hozott anyagból A Final Cut-montázs
• Durst György: Kockára tett jövő Magyar rövidfilmek
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Lélekmetszetek Graz – Diagonale
• Baski Sándor: Csellengők Titanic
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Harc a sötétséggel Fehér kard
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Régi villák, modern háztartási gépek Beszélgetés Saly Noémivel
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Benne vagyunk Jo Nesbø: Fejvadászok
• Tüske Zsuzsanna: Véresen nagyszerű Morten Tyldum: Fejvadászok
KRITIKA
• Géczi Zoltán: Nem élhetek Franco tábornok nélkül Joss Whedon: Egy őrült szerelem balladája

• Kovács Marcell: Szolgál és véd Bosszúállók
DVD
• Bocsor Péter: Zorba, a görög
• Pápai Zsolt: A tél foglyai
• Dombai Dóra: Ondine
• Tosoki Gyula: Mata Hari
• Géczi Zoltán: A hetedik mennyország
• Varga Zoltán: Bankcsapda
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pillanat/Kép

Test-Tér és Test-Tár

Halász Tamás

Grunwalsky Ferenc fotókiállítása a Kortárs Művészeti Múzeumban.

 

Grunwalsky, a rendező és Grunwalsky, az operator a szokatlan kivágatok mestere. A megnyitó felé igyekezvén a Roncsfilm kockáit idéztem fel: a helyzetekbe váratlan percben, váratlan szögből belépő kamera rögzítette képet. Az indokolt és szervesen beépülő váratlanság és meghökkentés élményét egy-egy jelenet után.

A múzeum hatalmas tere tele Ladányi Andreával, a csarnokban kanyarodó lépcsősor és a márványpadló pedig a táncosnő és társulata színpadává alakul át.

A sokadik kört rovom a tárlaton. Az első benyomás: nem érzékelem, hogy ez a sok kép egyazon embert ábrázolja. Hogy egyáltalán ábrázolni szándékozik az egyest. Ez a tárlatanyag az általánost ünnepli a ragyogó táncos testét ünnepelve. Ladányi Andrea porcikái a (szlovák) komáromi erőd óriás labirintusának lepusztult termeiben láthatók. Grunwalsky portrét készített teste minden négyzetcentiméteréről. Emberleltárt a testúrnőről szürke és okker falak előtt. A felmart, az enyészetben visszatalajosodó padlaton. Egy-egy képen kipillanthatunk a vastagfalú vedlett vermekből az anyatermészetre. Ligetes facsoportok fürdenek a fényben. A beltérbe tévedő napsugárban, máskor éjszakai razziát idéző reflektorvilágnál látható az Ember csupasz, máskor átlátszó fólia lapította teste.

Grunwalsky enteriőrjei semlegesek, a testet csak lepusztult felületek veszik körül. Minden egyes kép a nagy egymásra találás élményét sugározza: a fényképész örömét leli tárgyában és birtokba veszi azt. Újabb és újabb, gyakran egymástól alig eltérő képeken látjuk lefegyverző közelségből a közegéből kiemelt, táncoló testet.

Táncost fényképezni általában két helyszínen szokás: működés közben a színpadon, vagy – egyre gyakrabban – minden igényt kielégítő muteremben, ahol mintegy laboratóriumi körülmények között csiszolható tovább a látvány, mindennemű esetlegesség kiiktatásával. Grunwalsky kiemeli a megszokott közegből a táncosnő alakját. Nem természeti térbe helyezi, ahol a hatvanas években született japán irányzat, a butoh mesterei dolgoztak. Ez nem plain air.

Ember alkotta hely a fényképkészítés színtere.

Ladányi teste mindent tud: képzett szerkezet és organikus líra. Lankadatlan figyelmet ébreszt térben és síkban egyaránt. Megmutatkozásában partner a fényképész, aki csodálatát a képekben is érzékelteti. A táncosnő teste néhol egészen közelről látható: vállai lankái, bordái völgyei a képeken. Máskor „csak” apró, kalligrafikus jel a térben, vagy vetett árnyék a töredezett padlón, az ablakon beömlő, elnyúló fénnyel keretezve. Modell, múzsa és mester. Grunwalsky lebilincselő sorozata egyszerre érett és úttörő jelenség a hazai táncfotózás műfajában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4516