KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/június
ANGELOPULOSZ
• Zalán Vince: Meddig tart a holnap? Theo Angelopulosz
AMERIKAI GÓTIKA
• Sepsi László: Edgar Allan utolsó csapdája Poe-mozi
• Varga Zoltán: A szörnymaszk mögött Tim Burton monstrumai
• Pápai Zsolt: Régi csibészek Tim Burton: Éjsötét árnyék
HOOVER-DOSSZIÉ
• Hahner Péter: Rend a lelke Hoover-dosszié
• Géczi Zoltán: A Hoover-Hollywood paktum FBI-filmek
• Huber Zoltán: Az ellentmondások embere J. Edgar
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Mozivarázs Final Cut – Hölgyeim és Uraim!
• Kovács Kata: Nem marad dobozban Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Kornis Anna: Hozott anyagból A Final Cut-montázs
• Durst György: Kockára tett jövő Magyar rövidfilmek
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Lélekmetszetek Graz – Diagonale
• Baski Sándor: Csellengők Titanic
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Harc a sötétséggel Fehér kard
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Régi villák, modern háztartási gépek Beszélgetés Saly Noémivel
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Benne vagyunk Jo Nesbø: Fejvadászok
• Tüske Zsuzsanna: Véresen nagyszerű Morten Tyldum: Fejvadászok
KRITIKA
• Géczi Zoltán: Nem élhetek Franco tábornok nélkül Joss Whedon: Egy őrült szerelem balladája

• Kovács Marcell: Szolgál és véd Bosszúállók
DVD
• Bocsor Péter: Zorba, a görög
• Pápai Zsolt: A tél foglyai
• Dombai Dóra: Ondine
• Tosoki Gyula: Mata Hari
• Géczi Zoltán: A hetedik mennyország
• Varga Zoltán: Bankcsapda
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Születésnapra

Darvas Iván

 

Egy magyar művész, itt, Budapesten, megérte a hatvanadik életévét! Már ez a puszta tény is – micsoda sorozata a szerencsének!

Hisz lám! – nem akasztották fel, nem verték agyon, nem lett öngyilkos, nem kapott szívinfarktust, nem kapott rákot, nem lett alkoholista, nem került bolondokházába, nem disszidált! Itt van közöttünk, él, egészséges és dolgozik!

Tulajdonképpen ez már önmagában véve is ok kéne hogy legyen az ünnepléshez. Hát még, ha úgy hívják az illetőt, hogy Makk Károly Tanár úr! fgy hát érthető, hogy az egész szakma egyemberként ütemes tapsban tör ki!

Hisz ki az széles e hazában, aki ne volna Neki valamilyen formában elkötelezettje, hálás tanítványa, felfedezettje, patronáltja, (illetve amennyiben a gyengédebb nemhez tartozna, mindezeken felül még soha el nem múló szerelme is)? Senki.

Kivéve persze azokat, akik éppenséggel mégse tartoznak eme kategóriák valamelyikébe. De hisz épp azt ünnepeljük, hogy Makk Tanár úr minden ellenkező elváras ellenére is, gáncson, cselvetésen, kudarcokon (és ami még nehezebb), sikereken is túlemelkedve – lám! – túlélte hazai történelmünk eme felhőtlennek igazán nem mondható, utolsó 60 évét!

És annak ellenére, hogy jelen szerény soraim egy ilyen komoly szaklap hasábjain jelennek meg, engedtessék meg nekem, hogy ezúttal mégse művészi tevékenységét méltassam az ünnepeltnek (attól tartok, betegre is röhögné magát, ha éppen én tennék erre kísérletet), de még csak emberi jótulajdonságairól se essék itt most szó (attól tartok, farba is rúgna ezért), hanem egyszerűen hadd mondjak itt, most végre köszönetet néhány dologért, olyasmiért, amiért eddigi hányattatott életünk folyamán sohase adódott még alkalmam köszönetet mondani.

Először is hadd köszönjem meg Neki, hogy annakidején, régen, amikor élete első filmjét forgatta, vott bátorsága egy abszolút kezdőre bízni az abszolút főszerepet.

Továbbá köszönöm, hogy akkor, amikor volt olyan kollégám, aki mikor meglátott messziről, csak hogy ne kelljen köszönnie, inkább átment az utca túlsó oldalára, szóval, akkor, amikor nem volt se családom, se barátom, se munkám, se lakásom, egyszóval akkor, amikor kijöttem a börtönből, nos, akkor Makk Tanár úr felajánlotta nekem a lakását és odavett magához.

Továbbá köszönöm, hogy életem egy másik, ugyancsak végletes pillanatában, amikor hírét vette, hogy anyagi gondokkai küszködöm, felkeresett és szó nélkül ötvenezer forintot adott át nekem.

Tudom, hogy mindez magánügy, nem tartozik másra. Nekem szonban mégiscsak ez jut eszembe, ha arra gondolok, hogy hatvan éves lett a Karcsi.

Isten éltesse sokáig, adjon Neki jó egészséget, erőt, boldogságot, vidámságot!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/12 15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5949