KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/június
ANGELOPULOSZ
• Zalán Vince: Meddig tart a holnap? Theo Angelopulosz
AMERIKAI GÓTIKA
• Sepsi László: Edgar Allan utolsó csapdája Poe-mozi
• Varga Zoltán: A szörnymaszk mögött Tim Burton monstrumai
• Pápai Zsolt: Régi csibészek Tim Burton: Éjsötét árnyék
HOOVER-DOSSZIÉ
• Hahner Péter: Rend a lelke Hoover-dosszié
• Géczi Zoltán: A Hoover-Hollywood paktum FBI-filmek
• Huber Zoltán: Az ellentmondások embere J. Edgar
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Mozivarázs Final Cut – Hölgyeim és Uraim!
• Kovács Kata: Nem marad dobozban Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Kornis Anna: Hozott anyagból A Final Cut-montázs
• Durst György: Kockára tett jövő Magyar rövidfilmek
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Lélekmetszetek Graz – Diagonale
• Baski Sándor: Csellengők Titanic
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Harc a sötétséggel Fehér kard
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Régi villák, modern háztartási gépek Beszélgetés Saly Noémivel
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Benne vagyunk Jo Nesbø: Fejvadászok
• Tüske Zsuzsanna: Véresen nagyszerű Morten Tyldum: Fejvadászok
KRITIKA
• Géczi Zoltán: Nem élhetek Franco tábornok nélkül Joss Whedon: Egy őrült szerelem balladája

• Kovács Marcell: Szolgál és véd Bosszúállók
DVD
• Bocsor Péter: Zorba, a görög
• Pápai Zsolt: A tél foglyai
• Dombai Dóra: Ondine
• Tosoki Gyula: Mata Hari
• Géczi Zoltán: A hetedik mennyország
• Varga Zoltán: Bankcsapda
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A köd

Kárpáti György

 

A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legeredetibb és legfőbb horrorgyárosa, John Carpenter (Halloween, Menekülés New Yorkból, A dolog) 25 éve misztikus bosszútörténetet eszelt ki, melyben egy leprás kolónia nagy összegért vásárolt magának letelepedési lehetőséget, ám a település elöljárói utóbb a pénz ellopása és a szerencsétlenek megölése mellett döntöttek. Az így nyert vagyonból később felvirágoztatták a kisvárost, ám a holtak nem felejtettek, s pontosan 100 év elteltével az éjszaka ködében tértek vissza a túlvilágról, hogy a leszármazottakon álljanak bosszút az őket ért igazságtalanságért.

Carpenter visszafogott minimalizmussal és a rendelkezésére álló szűk eszköztárral elsősorban a bosszúra s az atmoszférateremtésre koncentrált, így viszonylag lassan hömpölygő filmje nem véres darabolásokkal, hanem a ködbe vesző félelemmel borzolta a kedélyeket (itt köddel, a 13. rendőrőrsben a sötétséggel vakította meg a nézőt), s mindössze egy-két füstgépet, valamint hangeffekteket (csont reccsenése, nyak törése) használt a hatás kedvéért. A film legfontosabb karaktere a világítótoronyból rémülten tudósító rádiós hölgy, aki egyszerre volt elszigetelt és magányos, valamint az emberek egyetlen hírforrása – minő szimbolizmus: a fény az éjszakában.

A 2005-ös remake-ben ezzel szemben a legmodernebb számítógépes technikával bodorították a ködöt, s mindent elkövettek annak érdekében, hogy a film ne hasonlítson az eredetire. Az egyszerű alaptörténethez nyakatekert háttértörténeteket, s egy gügye szerelmi szálat költöttek, a szimbólumokat már-már a követhetetlenségig meg- és túlbonyolították, s miközben a rendező flashbackek egész sorával igyekszik magyarázni a múltat, ügyetlen dramaturgiai bakik sora fakasztja mosolyra a rettegni, nem pedig röhögni vágyó nézőt. De nincs is igazán mitől megijedni, hiszen a korhatár-besorolásra olyan kínosan ügyeltek, hogy lényegében még holttestet is csak letakarva láthatunk.

Ez a köd olyan lélektelenné vált, mint az effekt szellemei, s még legnagyobb erőfeszítései ellenére sem lett intellektuális horrorfilm, sokkal inkább horror light – mintha valaki úgy akarna megijeszteni, hogy előtte azt mondja: te figyelj, én most elbújok oda a szekrény mögé, te meg majd jól megijedsz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8495