KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/július
MAGYAR PANTHEON
• Pintér Judit: Havasokon innen, búzamezőkön túl Szőts István centenáriuma
• Kelecsényi László: Hamis játékosok Ottlik-mozi
SPANYOLCSIZMA
• Sepsi László: Minden eladó Álex de la Iglesia
• Szabó Ádám: Valóságmágia Víctor Erice
• Huber Zoltán: Receptek előítéletek ellen Spanyolcsizma a Titanicon
WES ANDERSON
• Kovács Kata: Ahol a madár se jár Wes Anderson királysága
YOUTUBE-GENERÁCIÓ
• Farkas Gábor: Digitális delírium YouTube vs. Hollywood
WUXIA
• Géczi Zoltán: A háború művészete Stratégia és wuxia
STAND-UP KOMÉDIA
• Teszár Dávid: Dumaszínpad Kortárs amerikai stand-up comedy
• Baski Sándor: Hofi után szabadon Magyar stand-up
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Loft kilátással Beszélgetés Kovács Dániellel
SPORTMOZI
• Hubai Gergely: Gyorsabban, magasabban, kamerával Az olimpia-filmek aranykora
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 3. rész
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Fiatal film nézőt keres Linz – Crossing Europe
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fenséges valutaárfolyam Don DeLillo: Cosmopolis
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Párizsi esernyők Szerelem nélkül soha
MOZI
• Bata Norbert: Sleeping Beauty
• Vajda Judit: Bel Ami – A szépfiú
• Huber Zoltán: Kínai, elvitelre
• Barkóczi Janka: Szauna Párizsban
• Forgács Nóra Kinga: LOL
• Kovács Marcell: Piranha 3DD
• Alföldi Nóra: Én, a séf
• Roboz Gábor: Pride
• Zalán Márk: Harmadnaposok
• Tüske Zsuzsanna: Hófehér és a vadász
• Baski Sándor: Felültetve
• Varró Attila: Az orvvadász
• Sepsi László: Bikanyak
DVD
• Pápai Zsolt: Ragyogó napfény
• Kovács Marcell: Az embervadász
• Tosoki Gyula: Sunset Limited
• Géczi Zoltán: Akira Kurosawa: Álmok
• Huber Zoltán: Cinéma vérité
• Varga Zoltán: A párizsi mumus
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Kálvin Kázmér és Hobbes Huba

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Viharos hétfő

Torma Tamás

 

Európának elege van az amerikai kommersz kultúrimperializmusból. Ha a kormányok nem képesek a sarkukra állni, hát majd egy-két művész, teszem azt, filmrendező veszi a kezébe a kultúravédelem ügyét, hogy felemelje tiltakozó szavát a tengeren túliak giccsáradatával szemben!

A harcot természetesen lehet úgy folytatni, ahogy mondjuk Bergman, Fellini, Wajda vagy másik teszik (filmjeikben egy szót sem szólva az említett konfliktusról), és lehet olyan bántóan melodramatikus – és balos – esetlenséggel felpántlikázva, miként az Mike Figgis filmjében látható.

Pedig egészen jól indul! A rendező klipszerű ritmusban vezeti fel a történet leendő szereplőit, ahogy elindulnak a „viharos hétfő” bonyodalmai felé.

Figgis (aki forgatókönyvíró, rendező, zeneszerző is egyben, és csak utóbbiért dicsérhető megszorítás nélkül) érezhetően többet akart mondani a gonosz amerikai üzletember és a becsületes angol undergroundok szembenállásánál, az atmoszférateremtés azonban egyre inkább a „különösséget” célzó erőltetett törekvés marad és a színes képekből elősejlő világszemlélet túlságosan is fekete-fehér kezd lenni.

Egyik oldalon a maffiózó külsejű amerikai, aki üzleti befolyásának kiterjesztéséért semmilyen eszköztől sem riad vissza. (A rendező minden ellenszenvével felruházva: vállalkozásának neve Transatlantic Co., üzleti vállalkozásuk mesterkedéseit olyan emblémák fémjelzik, mint egy böhöm szivar Theatcher és Reagan arcképével reklámozva.) Csoda, ha a másik oldalon álló, bőrdzsekisen snájdig munkanélküli és a borostás dzsesszklubb-tulajdonos – akit mellesleg Sting alakít – szimpatikusabbak? Szövődik itt persze szerelem is, ez is azt hivatott bemutatni, hogyan akarnak megfosztani bennünket újfajta „laza” európai másságunktól. Ezek után a befejezést már megadóan tűrjük, az amerikai által aláaknázott autóban a katarzist fokozandó egy szegény lengyel dzsessz-zenész robban fel.

„Szeretem Hollywoodot. (...) Mindenki műanyag. Műanyag akarok lenni” – mondta Andy Warhol. Pedig már nem is volt európai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5341