KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/július
MAGYAR PANTHEON
• Pintér Judit: Havasokon innen, búzamezőkön túl Szőts István centenáriuma
• Kelecsényi László: Hamis játékosok Ottlik-mozi
SPANYOLCSIZMA
• Sepsi László: Minden eladó Álex de la Iglesia
• Szabó Ádám: Valóságmágia Víctor Erice
• Huber Zoltán: Receptek előítéletek ellen Spanyolcsizma a Titanicon
WES ANDERSON
• Kovács Kata: Ahol a madár se jár Wes Anderson királysága
YOUTUBE-GENERÁCIÓ
• Farkas Gábor: Digitális delírium YouTube vs. Hollywood
WUXIA
• Géczi Zoltán: A háború művészete Stratégia és wuxia
STAND-UP KOMÉDIA
• Teszár Dávid: Dumaszínpad Kortárs amerikai stand-up comedy
• Baski Sándor: Hofi után szabadon Magyar stand-up
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Loft kilátással Beszélgetés Kovács Dániellel
SPORTMOZI
• Hubai Gergely: Gyorsabban, magasabban, kamerával Az olimpia-filmek aranykora
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 3. rész
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Fiatal film nézőt keres Linz – Crossing Europe
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fenséges valutaárfolyam Don DeLillo: Cosmopolis
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Párizsi esernyők Szerelem nélkül soha
MOZI
• Bata Norbert: Sleeping Beauty
• Vajda Judit: Bel Ami – A szépfiú
• Huber Zoltán: Kínai, elvitelre
• Barkóczi Janka: Szauna Párizsban
• Forgács Nóra Kinga: LOL
• Kovács Marcell: Piranha 3DD
• Alföldi Nóra: Én, a séf
• Roboz Gábor: Pride
• Zalán Márk: Harmadnaposok
• Tüske Zsuzsanna: Hófehér és a vadász
• Baski Sándor: Felültetve
• Varró Attila: Az orvvadász
• Sepsi László: Bikanyak
DVD
• Pápai Zsolt: Ragyogó napfény
• Kovács Marcell: Az embervadász
• Tosoki Gyula: Sunset Limited
• Géczi Zoltán: Akira Kurosawa: Álmok
• Huber Zoltán: Cinéma vérité
• Varga Zoltán: A párizsi mumus
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Kálvin Kázmér és Hobbes Huba

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet

Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

Zilahi Judit

Washingtoni tudósítónktól

 

Szabó István Mephisto című filmje, mint a napi sajtó hírül adta, idén elnyerte a legjobb nem angol nyelvű filmnek ítélt Oscar-díjat. A filmet az amerikai kritikusok már fél évvel a díjkiosztás előtt megismerték. Az alábbiakban a Mephisto amerikai kritikai visszhangjából ismertet szemelvényeket lapunk washingtoni tudósítója.

Az amerikai kritikusok – akiknek zöme meglepően jól ismeri Szabó István korábbi munkásságát – a jelentékeny műveknek kijáró érdeklődéssel és magas mércével közelítették meg a filmet. Időrendben először 1981 szeptemberében a The New York Times adott hírt róla, amikor a Mephistót bemutatták a New York-i filmfesztiválon. „A Mephisto rendkívül szép kiállítású film, stílusos, és jók a színészei” – írta Janet Maslin. „Komplex megvilágításban, s merész tömörítéssel ábrázolja Hendriket, ezt a higanyszerűen illékony figurát. Szabó ugyanazokat a váltásokat és árnyalatokat alkalmazza, mint a Bizalomban, és sikeresen plántálja át a bizakodás és bizonytalanság általa oly kedvelt fogalomkörét új filmjébe.”

Az egyszeri fesztiválvetítés után hat hónap telt el a New York-i és Los Angeles-i bemutatóig. Ezúttal is a The New York Times reagált elsőként: a március 21-i, vasárnapi számban Lawrence van Gelder tanulmánynak is beillő elemző cikkben foglalkozik a film hátterével. Ismerteti a fiktív Hendrik Höfgen alakját inspiráló valós személy, Gustav Gründgens élettörténetét, a Klaus Mann-regényt s az annak publikálása körüli bonyodalmakat, majd Klaus Maria Brandauer útját az alpesi Altausee falucskától a stuttgarti egyetemen, s egy rövid hollywoodi kitérővel megszakított, alapvetően színházi karrieren át a Mephistóig.

A tulajdonképpeni kritikák másnapi keltezésűek. The New York Daily News: „A Mephisto éppoly nagystílűen teátrális, mint főszereplője, az osztrák Klaus Maria Brandauer, akinek hihetetlenül dinamikus játéka a fáradhatatlan egoista Höfgen szerepében olyan káprázatos bűvészmutatvány, amely már önmagában is megéri a belépőjegy árát.”

The New York Post: „A rendező, Szabó fő erénye, hogy elkerüli a náci borzalmak durva karikírozását… Klaus Maria Brandauer alakítása brilliáns.”

A Hair nemzedékéhez szóló, The Aquarian című hetilap recenziója az ifjabb mozilátogatók igényességét tükrözi. A dicséret itt találó, konkrét megfigyeléseken alapszik: „A mű árnyaltsága azon is mérhető, hogy nincs benne kitapintható fordulópont: szinte valamennyi jelenet egyformán járul hozzá annak érzékeltetéséhez, hogyan furakodik be a náci filozófia a színész életébe.” A The Aquarian kritikusa, Lewis Archibald e sorokkal zárja írását: „Szabótól szokatlan mű a Mephisto, a múlté immár a melegség és együttérzés, amely átitatta az olyan korábbi filmeket, mint az Apa és a Tűzoltó utca 25. Ezek helyébe már a cselekménybonyolítás és a részletek analitikus tökélye lépett. Filmjei nem egy saját sugallatait próbára tevő ifjú elme izgatottságát közvetítik ma már, egyenletesebben lüktetnek és hatásosabban, de el is távolodva mindettől. Ennek következtében a Mephisto érzelmileg talán nem fog felkavarni, de az biztos, hogy lenyűgöz.”

A The New Republic című hetilapban az országos hírű kritikus, Stanley Kauffmann elemzi a Mephistót. Egymás után mérlegre teszi Brandauer, Rolf Hoppe, Krystyna Janda és Karin Boyd alakítását, s a négy miniportré után megállapítja: „A többi színész mind magyar s az arcoknak ez a sokasága csodálatos szőttessé áll össze… A 44 éves Szabó utoljára a Bizalommal szerepelt nálunk, melynek mindkét főszereplőjét viszontlátjuk a Mephistóban. A forgatókönyv, a rendező és Dobai Péter munkájában megválaszolatlan kérdéseket. hagyott, de a film kivitelezése egyedülálló, a melankóliának és a fenyegetésnek szerencsés keveréke.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7087