KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/július
MAGYAR PANTHEON
• Pintér Judit: Havasokon innen, búzamezőkön túl Szőts István centenáriuma
• Kelecsényi László: Hamis játékosok Ottlik-mozi
SPANYOLCSIZMA
• Sepsi László: Minden eladó Álex de la Iglesia
• Szabó Ádám: Valóságmágia Víctor Erice
• Huber Zoltán: Receptek előítéletek ellen Spanyolcsizma a Titanicon
WES ANDERSON
• Kovács Kata: Ahol a madár se jár Wes Anderson királysága
YOUTUBE-GENERÁCIÓ
• Farkas Gábor: Digitális delírium YouTube vs. Hollywood
WUXIA
• Géczi Zoltán: A háború művészete Stratégia és wuxia
STAND-UP KOMÉDIA
• Teszár Dávid: Dumaszínpad Kortárs amerikai stand-up comedy
• Baski Sándor: Hofi után szabadon Magyar stand-up
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Loft kilátással Beszélgetés Kovács Dániellel
SPORTMOZI
• Hubai Gergely: Gyorsabban, magasabban, kamerával Az olimpia-filmek aranykora
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 3. rész
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Fiatal film nézőt keres Linz – Crossing Europe
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fenséges valutaárfolyam Don DeLillo: Cosmopolis
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Párizsi esernyők Szerelem nélkül soha
MOZI
• Bata Norbert: Sleeping Beauty
• Vajda Judit: Bel Ami – A szépfiú
• Huber Zoltán: Kínai, elvitelre
• Barkóczi Janka: Szauna Párizsban
• Forgács Nóra Kinga: LOL
• Kovács Marcell: Piranha 3DD
• Alföldi Nóra: Én, a séf
• Roboz Gábor: Pride
• Zalán Márk: Harmadnaposok
• Tüske Zsuzsanna: Hófehér és a vadász
• Baski Sándor: Felültetve
• Varró Attila: Az orvvadász
• Sepsi László: Bikanyak
DVD
• Pápai Zsolt: Ragyogó napfény
• Kovács Marcell: Az embervadász
• Tosoki Gyula: Sunset Limited
• Géczi Zoltán: Akira Kurosawa: Álmok
• Huber Zoltán: Cinéma vérité
• Varga Zoltán: A párizsi mumus
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Kálvin Kázmér és Hobbes Huba

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hazárd megye lordjai

Kárpáti György

 

A hetvenes-nyolcvanas évek divatja továbbra is tart. Miközben újra menő a trapéznadrág, a csíkos és a kockás, a hetvenes-nyolcvanas évek zeneszámainak aktualizált változatai válnak slágerré, a mozikban is szép lassan egymást követik az egykori sikersorozatok felelevenítései. A nosztalgialáz egyelőre töretlen, a Charlie angyalai és a Starsky és Hutch után most a Hazárd megye lordjain a sor, hogy Hollywood mecénásai megkérdőjelezhető minőségű, s az 1979 és 1985 között vetített szériához méltatlan kilencven perccel ábrándítsák ki a bennük még mindig vakon bízókat. Csakúgy, mint a Starsky és Hutch esetében ezúttal is csupán a díszletek és a jelmezek emlékeztetnek a letűnt korra, s a (brandként szolgáló) nevek és helyszínek az egykori sorozatra, minden mást sikerült kifelejteni a feldolgozás során. A Starsky és Hutch elrontásáért felelős író, John O’Brien folytatja a megkezdett ámokfutását, a Hazárd megye lordjaiban a két főhőst egy tollvonással kivezeti eredeti közegükből. A 69-es Dodge Charger szép kiegészítőként ismét feltűnik ugyan, s a két főhős ezúttal is farmerben és – esetenként – kockás-csíkos ingben fricskázza meg Roscót és a rend őreit, azonban a film némiképp váratlanul egyszer csak tinivígjátékba torkollik, s az értetlen néző szembesül a közhelyszerű kolesz-jelenetekkel, a ledéren öltözött, szexuálisan túlfűtött bombázó egyetemista lányokkal, a kínos füstös-jointos klisével, valamint néhány sértően lapos viccelődéssel.

Pedig a Hazárd megye lordjai ordít a poros utakon felvett hosszú autósüldözésekért, a vér nélküli kocsmai bunyókért, a vidéki folklór ábrázolásáért. Pont az eredeti nosztalgikus hangulatát, a vidéki idillt ölték ki az alkotásból. A lebőgéshez azonban hozzájárultak a rosszul megírt dialógok, a csapnivaló színészek, de mindenekelőtt az átgondolt koncepció hiánya is. És ezt nem feledteti a csinos énekesnő, Jessica Simpson időnkénti látványa és bikinis villanása sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8409