|
|
|
MoziEgek uraKlág Dávid
Up in the Air – amerikai, 2009. Rendezte: Jason Reitman. Írta: Jason Reitman és Sheldon Turner. Kép: Eric Steelberg. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: George Clooney (Ryan Bingham), Vera Farmiga (Alex), Anna Kendrick (Natalie), Jason Bateman (Craig Gregory), Danny McBride (Jim). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 109 perc.
Talán csak a hasonló környezet teszi, de az Egek ura olyan, mintha a Diploma előtt nyitójelenetének kibontása lenne. Mike Nichols filmjének első snittjében a főhős egy repülőtér mozgó folyosóján áll: halad, de nincs mozgásban, akárcsak Jason Reitman filmjének főhőse. De míg Benjamin végzősként a diákélet és a felnőttkor között sodródott, addig Bingham felfogásában a repterek, személytelen hotelek nem a purgatóriumot jelentik, hanem a komfortos élet elengedhetetlen elemeit. Bingham ugyanis utazó ügynök, de nem terméket árul, hanem szolgáltatást: hivatásos elbocsájtó, országszerte segít megszabadulni a vállalkozásoknak nem kívánt alkalmazottaiktól. A rutinok embere – ezért is lett belőle profi. Pontosan tudja, melyik kiborulást milyen mondat kövesse, milyen hívószóra kell átadni a kompenzációs pakett mappáját, melyik elcsépelt memoriterrel tudja elhitetni, hogy ez a legjobb dolog az áldozattal történt. Mindennapi élete is rutinokból áll: ugyanaz a bőrönd, ugyanaz az ital, mellékesnek ugyanaz a motivációs előadás. Maradna örökre ez a végtelenített élet, ha nem futna össze egy hasonló repülőtéri ingázó üzletasszonnyal és nem érkezne a cégéhez egy betanítandó fiatal, akinek hatékonysági ötletei pont Bingham kényelmes limbóját tenné tönkre.
Akárcsak a főhőse, az Egek ura is folyamatosan két végcél között lebeg: egyrészt kihegyezett szatíra a nagyvállalati Amerikai útvesztőjéről, másrészt pedig egy ellenszenves karakter megváltástörténete. Reitman ügyesen váltogatja két véglet közt – ez nagy részben Clooney érdeme, akit a megszokott, hideg profik után itt látunk először tényleg sérülékeny embernek –, de a váltások élesek, egyik pillanatban a kubricki kompozíciók sterilitásában figyeljük a leépített munkahelyeket és a rideg épületeket, egy másikban már a mai amerikai komédiasorozatok dokumentarista stílusára vált a kamera. Mindkét stílus tökéletes kivitelezést kapott, de, csakúgy mint a gyakori zenés montázsok, külön-külön annyira hatásvadászok, hogy nehéz megtalálni a számító pillanatok közt az őszintéket. Pedig azokból is akad bőven – ám az Egek ura ahhoz képest, hogy mennyit van levegőben, keveset tölt repülési magasságban.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1160 átlag: 5.58 |
 |
|
|
|
