KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Föld inváziója – Csata: Los Angeles

Varró Attila

Battle Los Angeles – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Liebesman. Írta: Christopher Bertolini. Kép: Lukas Etlin. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Aaron Eckhart (Nantz), Ramon Rodriguez (Martinez), Michelle Rodriguez (Santos), Cory Hardrict (Lockett). Gyártó: Columbia Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 116 perc.

Miután a 2008-as Cloverfield-del – jócskán lemaradva az élőhalottak után – az űrből támadó csápos (óriás)szörnyek is rátaláltak a digikamerás dokurealizmus fegyvertárára, csupán idő kérdése volt, mikor találkozik össze az újfajta inváziós film a friss zsánertechnika másik kedvencét jelentő háborús filmmel. A joggal várt frigyet a District 9 és a Bombák földjén között végül a Csata: Los Angeles hozta el, ami az előbbivel nem csupán műfajában és dél-afrikai rendezőjében (Jonathan Liebesman), de a felvételeihez használt Red kamerában is osztozik: mintha csak a Transformers-széria alkotói a harmadik fejezethez a Mission Impossible-mozitrilógia fazonigazításos példáját követték volna.

Nem mintha Liebesman filmje a Los Angelesre támadó, gyilkos tűzerejű robotgúnyába bújt űrlények ellen harcoló tengerészgyalogos csapat földközeli megpróbáltatásairól a technikai kivitelezésen túl bármivel hozzájárulna a műfaj újradefiniálásához. Rutinos patrióta mozi pereg szűk két órában, rendíthetetlen (ám szívtájon sebezhető) hősökkel, kellő számú önfeláldozással és sok heroikus háttérzenével, amelyet azonban az imbolygó kézikamera és a törmelékszagú képek igen intenzív híradófilmes élménnyel ruháznak fel – ennek legszebb példájaként elég összehasonlítani a középtájra időzítet felüljárós akciócsúcspontot a Transformers steril, feszültségmentesített autópályás tűzharcával. Liebesman katonái fokozatosan viszik be a közönséget a világok háborújának poklába, előbb csak kamerák által homályosan, majd szemtől szembe az égi küldöttekkel, a kellő azonosulás megteremtése után pedig egy percre sem engedik el a néző kezét. Így aztán ha nem is szolgál a Csata: Los Angeles olyan mélyértelmű párhuzamokkal, mint a District 9 vagy olyan katartikus érzelmi élménnyel, mint a kiváló Monsters, drámai intenzitása vitathatatlan – és ezzel máris többet kínál annál, amit a Skyline, a High Plains Invaders vagy akár a Michael Bay-féle Autobotok takaros CGI-figurái nyújtanak a monitorokra tapadt földlakóknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10608