KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Noé bárkái

Győrffy Iván

Magyar, 1982. Írta és rendezte: Kollányi Ágoston. Operatőr: Vancsa Lajos. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.

 

Százéves születésnapot nem is lehetne megünnepelni stílszerűbben, mint egy alapmű digitálisan felújított újrakiadásával. Jóllehet, eredeti alkotója, a magyar természet(tudományos), ismeretterjesztő film – lánykori nevén a népszerű-tudományos film – megalapítója már több mint 25 éve nincs az élők sorában, 1982-ben a Budapest Stúdió égisze alatt gyártott munkája aktualitását aligha vesztette el. Kollányi Ágoston – Homoki-Nagy Istvánnal párhuzamosan – az 1950-es évek elejétől dolgozta ki a természet rejtett értékeit láttató, érzelmi azonosulásra és meggyőzésre építő rövid-, majd nagyobb lélegzetű filmjeit, melyek közül a Bölcsők (1957), az Örök megújulás (1965), Az állatok válaszolnak (1978), vagy éppen a Noé bárkái Karlovy Varytól Cannes-ig a nemzetközi szakmai közönség tetszését is megnyerte. Mindeközben egy pillanatra sem engedte el a természettörvények és az emberi tehetség összekapcsolt bemutatásával lenyűgözött nézői és követői kezét, játékos-humoros állatfilmekkel (Kati és a vadmacska, 1955; Álmodik az állatkert, 1984) és egy-egy kultúrtáj, város (Győr, Pécs, Budapest, s az Adria), illetve kiemelkedő képzőművész (Szőnyi István, Kovács Margit, Barcsay Jenő) örökségének szemléltetésével serkentette éltető hagyományaink megértését és óvását, egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig.

Pályájának egyik csúcspontja a Noé bárkái – Kollányi Ágoston intenciói szerint is – emberközpontú, konfliktusokat bemutató filmje, amely egyszerre lírai vallomás a természet szeretetéről és sötét jajszó a pusztítás képei láttán. Egyfajta szemrehányó természetbűnügyi szemle, melyben a késő Kádár-kor száraz statisztikái, újsághírei keverednek himnikus szólamokkal a ritka vágásokkal tagolt, gondosan komponált, mégis hamisítatlanul egyszerű jelenetekben. S bár a narrációban gyakran felbukkanó kelet–nyugati világnézeti dichotómia gócpontjait azóta átszerkesztette a történelem, a másfél órás rendhagyó természetfilm – melybe saját korábbi alkotásaiból is „csempészett” a mester, mert „élőben” néha már nem volt mit megörökítenie Vancsa Lajos kamerájának – ma is élénken szólongatja az elbóbiskolt lelkiismeretet.

Extrák: angol felirat, a cannes-i technikai nagydíjas Bölcsők 1957-ből, valamint a rendező egy 1979-es forgatás közben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11606