KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jupiter felemelkedése

Sepsi László

Jupiter Ascending – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Lana Wachowski és Andy Wachowski. Kép: John Toll. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Mila Kunis (Jupiter), Channing Tatum (Caine), Sean Bean (Stinger), Eddie Redmayne (Balem). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 125 perc.

Az elmúlt években az űropera műfajának felfuttatására tett hollywoodi kísérletek közelítésmódjukban éppoly változatosak voltak, mint eredményeikben. A Marvel-univerzumból származtatott A galaxis őrzői sikerének árnyékában az Avatár mára a múlt ködébe vesző filmtechnikai erődemonstráció, a zsáner irodalmi (John Carter) és mozgóképes (Star Trek) klasszikusait újrázó produkciók közül pedig csak utóbbi volt képes elérni a kritika és a közönség ingerküszöbét. A Wachowski-testvérek franchise háttér nélkül, de a Dűnétől a Neurománcig jól felismerhető előképekből összetákolt űrkalandja nőközpontú perspektívaváltással igyekszik helyet csinálni magának a harcias hímek uralta műfajban, ám hiába válik a törékeny takarítónőből galaktikus hercegkisasszony, ha közben éppoly passzívan sodródik az eseményekkel, mint akármelyik borostás űrzsoldos mellé kirendelt biodíszlet.

A Jupiter felemelkedése címszereplőjét – az érzelemvezérelt nőkarakterek közhelyének megfelelően – csupán egy új párkapcsolat ígérete vagy családjának veszélybe kerülése képes kibillenteni alélt szemlélődéséből, amivel a rendezőpáros mintegy lecserélte a kalandfilmektől elvárt cselekvő hőstípust a kortárs tinirománcok sodródó bakfisaira. Miközben a szerelmi szál mellett ezt a hangsúlyeltolódást további epizódok teszik még markánsabbá – a petesejtklinikán zajló perverz kulcsjelenettől az elnyomó űrdinasztia szépségipari megszállottságáig –, Wachowskiék csillagközi Hamupipőke-meséje egyúttal illúziómentes magyarázatot kínál keveréklényekkel zsúfolt, műfaji szempontból is hibrid cselekményvilágára. „Az evolúció célja a profit”, jelenti be egy erősebb pillanatában a sápatag antagonista, ezzel hamar beárazva a koncepció újító szándékait – ám mint bukása mutatja, a Jupiter felemelkedése egy hamar elhullott reményteljes szörnyeteg a női közönségért zajló küzdelemben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12118