KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üzlet bármi áron

Kovács Bálint

Unfinished Business – amerikai, 2015. Rendezte: Ken Scott. Írta: Steve Conrad. Kép: Oliver Stapleton. Zene: Alex Wurman. Szereplők: Vince Vaughn (Daniel), Dave Franco (Mike), Tom Wilkinson (Timothy), Sienna Miller (Chuck), Nick Frost (Bill). Gyártó: New Regency Pictures / Escape Artists. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 92 perc.

Igaz, ami igaz, nem árt új vért pumpálni az „amerikai self made businessman mindent elérhet, ha elég keményen küzd és soha nem adja fel” sémáját követő filmekbe, mert a mélységében és mondandójában az egymondatnyi felirattal ellátott motivációs poszterekkel vetekedő szubzsáner már születésekor sem hordozta magában az izgalmak vagy az eredetiség garanciáját. Ken Scott rendező és Steve Conrad forgatókönyvíró sem elégedtek meg a családja eltartásáért saját vállalkozásba kezdő kisember és a zsíros szerződésért folytatott küzdelem sztorijával, de kiegészítették az Európai vakáció méltósága vesztett újragondolásával és Torrente-filmekre hajazóan semmiféle korrektséget nem ismerő poénokkal: a kicsit lúzer üzletember borzasztóan lúzer munkatársaival Európába repül egy megbízás aláírásának reményében, csakhogy a sikerig naturista szaunákon, fetisiszta melegbárokon és extasyban oldott éjszakai életen keresztül vezet az út.

Valamint a két stílust mixelő filmek legnagyobb csapdáján keresztül: az Üzlet bármi áron azon csúszik meg és bukik fájdalmasat, hogy a komoly részek komolyan vehetetlenek, a lealjasulós jelenetek pedig nem olyan Jackass-esen gátlástalanok, hogy a rettenetes poénok legalább a túlzások miatt működni tudnának. Az egyik percben az a humorforrás, hogy az értelmi sérült srác megbotlik, és a melegkocsma vécéfülkéinek egyik glory hole-ján kilógatott péniszben kapaszkodik meg, a következőben pedig már egy olyan megrázó, de csak félmondatokban kifejtett problémakör próbál sokkolni, mint a főhős gyerekeinek iskolai megszégyenítése. Attól pedig, hogy az alkotók milyen magától értetődően helyezik egy platformra a fogyatékosokon, melegeken és nudistákon való gúnyolódást a könnyfakasztó kamaszdrámával, olyan emészthetetlenné válik a film, mint a kannásborba áztatott csirkefarhát. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12156