KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Viktoria

Baski Sándor

Viktoria – bolgár, 2014. Rendezte: Maya Vitkova. Kép: Krum Rodriguez. Zene: Kaloyan Dimitrov. Szereplők: Irmena Chichikova (Borjana), Mariana Krumova (Dima), Dimo Dimov (Ivan), Kalina Vitkova (Viktoria). Gyártó: Mandragora / Viktoria Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 155 perc.

 

Szófia, 1979. A rezsimet szívből gyűlölő fiatal Borjana kénytelen hithű kommunista anyjával közös lakásban élni. Miközben a WC-ben titokban Coca Colát kortyol és amerikai cigarettát szív, az emigrálásról álmodozik, de egy nem kívánt terhesség meghiúsítja terveit. Kislányát, a köldök nélkül születő Viktoriát ráadásul a Párt kikiáltja az Évtized Gyermekének, akit ettől kezdve a Rendszer szimbólumaként ünnepelnek – limuzin szállítja minden nap az iskolába, szobájából külön telefonvonalon tudja Zsivkov főtitkárt elérni, a család pedig új lakást és autót kap. A harmadik felvonás már a rendszerváltás után néhány évvel játszódik, a megkeseredett Borjana még mindig derékba tört álmait siratja, és sem anyjának, sem lányának nem képes megbocsátani. A családegyesítés feladata az elkényeztetett gyerekből okos és érzékeny kamasszá serdült Viktoriára hárul.

Maya Vitkova elsőfilmjét joggal lehetne a bolgár Taxidermiának hívni – négy évvel ezelőtt, amikor elnyerte a Titanic Filmfesztivál fődíját, a zsűri is Pálfi György szatírájához hasonlította –, mindkettő a nagypolitika árnyékában játszódó többgenerációs történet hasonlóan expresszív stílusban elmesélve. Vitkova a konvenciókra fittyet hányva váltogatja a tónusokat – filmje realista karakterdrámaként indul, groteszk szatíraként folytatódik és családi melodrámaként ér véget –, miközben archív híradórészletek és képi metaforákkal felütött szürreális fantáziajelenetek váltogatják egymást.

A Viktoria helyenként túlzsúfolt, de éppen a fésületlensége teszi izgalmassá. A hagyományos családtörténetektől elvárható pszichológiai realizmust nem lehet rajta számon kérni, a szereplők vágyait és fájdalmait azonban szavak nélkül, a képek nyelvén talán még hitelesebben, még átélhetőbben tudja visszaadni, és közben, nem mellesleg, a kommunizmus örökségét is a lehető legfrappánsabban dolgozza fel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13671