KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/szeptember
CASABLANCA
• Vincze Teréz: Utak Casablancába Casablanca: Humphrey Bogart
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Krónika
CASABLANCA
• Takács Ferenc: „You must remember this” Hetvenéves a Casablanca
• Varró Attila: Utak Casablancába Casablanca: Howard Koch
• Hubai Gergely: Utak Casablancába Casablanca: Max Steiner
• Hahner Péter: Rick háborúba megy A Casablanca és a politika
MAGYAR MŰHELY
• Orosz Anna Ida: Folyamatos jelenidő Varga Csaba (1945-2012)
• Zalán Vince: A szellem visszavonul? Beszélgetés Sára Sándorral
• Bilsiczky Balázs: Elvarázsolt lelkek Zsigmond Dezső dokumentumfilmjei
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Sepsi László: Kötött pálya Batman-legendárium
• Pápai Zsolt: Denevér a fényben A sötét lovag – Felemelkedés
AKCIÓHŐSÖK
• Varró Attila: Halálos iramban Az akciófilm útjai
• Géczi Zoltán: Született harcosok A thai és indonéz akciófilm felemelkedése
DÉLKELET-ÁZSIA
• Szalay Dorottya: Minden mehet? Fülöp-szigeteki újhullám
• Nánay Bence: A felszín alatt Hotel Mekong
DÉLSZLÁV FILM
• Forgács Iván: A prágaiak visszatérnek Belgrádba Délszláv filmek 2000-2012
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Családi szennyes A gyanú árnyékában
• Kovács Gellért: Jönnek a részletekkel Híradósok
KÖNYV
• Gervai András: Ó, testvér, merre visz az utad? Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag
• Gelencsér Gábor: Pénz és politika Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Nádas tavon Tüskevár
• Schubert Gusztáv: A remake bosszúja Az emlékmás
MOZI
• Margitházi Beja: Lazhar tanár úr
• Forgács Nóra Kinga: Havanna, szeretlek
• Kolozsi László: Párizs – Manhattan
• Varró Attila: Rómának szeretettel
• Zalán Márk: Titokzatos társulat
• Sepsi László: Babycall
• Roboz Gábor: Míg a világvége el nem választ
• Huber Zoltán: Édesnégyes
• Bayer Antal: Marsupilami nyomában
• Szabó Noémi: Amit még mindig tudni akarsz a szexről
• Horváth Eszter: Valaki más élete
• Baski Sándor: A Bourne-hagyaték
DVD
• Pápai Zsolt: A Pál utcai fiúk
• Tosoki Gyula: Tökéletlenek
• Sepsi László: Hírnök
• Géczi Zoltán: Pszichoszingli

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor

Pápai Zsolt

Marcelino pan y vino – spanyol, 1955. Rendezte: Ladislao Vajda (Vajda László). Szereplők: Rafael Rivelles, Fernando Ray, Pablito Calvo. Forgalmazó: Etalon Film. 85 perc.

A magyar filmtörténet már 1919–1920-tól kezdve rendre megsínylette, hogy nagy tálentumú direktoraink közül számos elhagyta az országot. A veszteséglisták örök dobogósai, Korda Sándor és Kertész Mihály mellett az 1945 előtt kivándorló legfontosabb rendezők között jobbára Fejős Pált, Tóth Endrét és Székely Istvánt, esetleg Halász Jánost és Pál Györgyöt szokás emlegetni, Vajda Lászlót azonban nem, jóllehet távozása szintén komoly érvágást jelentett. A második világháború kitörése után emigráló, előzőleg a hazai tucatrendezők közül a ragyogó részletmegoldásokkal teli Ember a híd alattal és Döntő pillanattal kiemelkedő Vajda a legkülönbözőbb európai országokban alkotott, és az ötvenes években ért pályája zenitjére, olyan filmekkel, mint a Hyachynt nagybácsi és az Angyal száll le Brooklynban, no meg a Fényes nappal történt.

A maga korában a Spanyolországban forgatott Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor című munkája is népszerű volt (Cannes, Berlinben díjazták), mára ugyan kicsit poros lett, de azért sokat megőrzött bájából. A történet a középkorban játszódik, egy kisváros peremén. A ferencesek pólyást találnak kolostoruk kapujában, és nem lelvén szüleit, elhatározzák, hogy felnevelik. A felcseperedő fiúcska hús-vér barátok híján a fantáziájában teremt magának játszótársat, de magánya igazán csak akkor oldódik fel, amikor rendkívüli találkozásban lesz része.

A Vigasztaló Marcelino legközelebbi rokona De Sica mesterműve, a Csoda Milánóban, illetve mindenekelőtt Rossellinitől a Ferenc, Isten lantosa, nem csak a témája és a miliője, de a hangütése miatt is. Vajda – Rossellinihez hasonlóan – drámai és vígjátéki elemeket kever ízlésesen, sőt néhol (mint a konfliktus beizzításában főszerepet játszó vásárszcénában) egészen a burleszkig jut. Ezek a könnyed mozdulatokkal megkoreografált, önfeledt pillanatok jelentik a film fő erényét, továbbá a címszerepet adó kisfiú, Pablito Calvo játéka, amelynél kevés szerethetőbb és csibészesebb gyerekalakítást ismer a filmtörténet.

A játékidő realista alapozású első két harmada után a fantasy irányába kanyarodik a film, a spirituális fordulatot azonban sajnos némiképp megszenvedi a mű. Egyrészt a fordulat előkészítése problematikus (a magyarázatok ellenére érthetetlen, hogy a szerzetesek miért tiltják Marcellónak a belépést a későbbi spirituális események színhelyéül szolgáló szobába), másrészt a levezetése is, hiszen Vajda a csodából ugyan – nagyon helyesen – csak keveset mutat meg, egy kevéssel azonban mégis többet, mint ami a sokatmondó sejtetéshez, illetve az intellektuálisan izgató többértelműség megteremtéséhez szükséges. Teljesen más a kontextus és a műfaj, mégis hasonló módon jár el Vajda a három évvel későbbi sorozatgyilkos-thrillerében, a Fényes nappal történtben, amikor úgyszintén leheletnyivel többet láttat, mint kellene (a killerfigura csupán részleges megmutatása révén talán még hatásosabb lehetett volna ez az egyébként remekmű-közeli mozi).

A Vigasztaló Marcelino értékelésének sarokpontja végső soron a csoda ábrázolásának megítélése. Tény, hogy az európai modernisták a spiritualitás megmutatásának jóval cizelláltabb és kifinomultabb technikáit dolgozták ki (ráadásul éppen akkoriban, amikor Vajda filmje készült), mindazonáltal az is igaz, hogy a csoda – a Vigasztaló Marcelino emellett érvel – alkalomadtán jóval egyszerűbb jelenség, mint ahogy azt sokan, kivált a nem hívők, hiszik.

Extrák: Előzetesek, képgaléria.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12235