KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/október
HATÁRSÁV
• Baski Sándor: „Hamarosan a könyvesboltokban” Irodalmi trailerek
FILMKÁNON
• Varga Balázs: Csak egy lista A 10 legjobb film
• Schubert Gusztáv: Mozimatek Mire jó a filmlista?
ANTONIONI
• Báron György: Michelangelo tekintete Antonioni töredékek
• Kelecsényi László: Magyar kapcsolat [JANUÁRTÓL] Antonioni Pesten
GENGSZTER-KÓD
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
• Varró Attila: Vad bandák [JANUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe – 1. rész
NABOKOV
• Kulcsár Géza: A Nabokov-négyszög H. és H. – bűn és kétségbeesés
• Ardai Zoltán: Utazás a nimfával Lolita-adaptációk
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: 738 perc Déry Tibor életéből Egy film-nagyregény lapjai
• Bán Zsófia: A jó banalitása Amerikai monográfia Forgács Péterről
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Pest nagytotálban Beszélgetés Nagy Bálinttal
TELEVÍZÓ
• Pintér Judit Nóra: Forró szék Enyedi Ildikó – Gigor Attila: Terápia-sorozat
• Kovács Kata: Lelki Columbo Beszélgetés Gigor Attilával
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Betyár, becsület Don Winslow: Barbár állatok
• Sepsi László: Zöld MacGuffin Oliver Stone: Vadállatok
KRITIKA
• Kovács Kata: Sosem fogok a hajamon lógni Deák Krisztina: Aglaja
• Kovács Marcell: Szemtanú nélkül Peter Strickland: Berberian Sound Studio
MOZI
• Pápai Zsolt: Temetésem szervezem
• Baski Sándor: Szesztolvajok
• Roboz Gábor: Pardon
• Forgács Nóra Kinga: Toszkán szépség
• Kovács Kata: Hétszer lenn, nyolcszor fenn
• Csiger Ádám: Gázos
• Huber Zoltán: Kertvárosi kommandó
• Varga Zoltán: Lorax
• Barkóczi Janka: A második feleség
• Sepsi László: Démoni doboz
• Varró Attila: Üss vagy fuss
DVD
• Pápai Zsolt: Barátom, Harvey
• Sepsi László: Ház az erdő mélyén
• Varga Zoltán: Top Secret!
• Tosoki Gyula: Vad évad
• Géczi Zoltán: Lockout – A titok nyitja
• Bata Norbert: Maraton életre-halálra
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Odegnál Róbert: Rév – A hívó

Brutális trip

Mersich Gábor

Hosszú évek kínkeserves próbálkozásai után megszületett az új magyar művészi képregény.

 

A – legjobb francia hagyomány alapján – keményborítós album Philip K. Dick kifacsart logikájú írásaira emlékeztető történetének főszereplője egy úgynevezett hívó, más szóval lencse – egy amolyan látnoki képességekkel megáldott-megvert ember. „Egy jövőbeli sámán”, polgári nevén Colm Varela. Képességei különféle tudatmódosító szerek által kelnek életre: révületében tudata fényérzékeny papírlapokba égeti a jövőből felrémlő képeket. E képekből kell(ene) összeállítania, mi is történik majd valójában. A kérdés csupán az: el tudja-e dönteni, létezik-e, és ha igen, melyik a tudaton kívüli valóság, és mi az elme – és a szer – gonosz játéka.

Mindjárt a kezdésnél feltűnik egy figura, „a vermek ura”. Nem tudni, flashback-e vagy csupán álom; a gyermekkorból itt rekedt mumus, vagy egy hagymázas rév-rémkép. Nem tudjuk, és hősünk sem, hogy mit akar, amikor ezt hajtogatja: „Hozd el nekem!”. Mágikus szavak. A történet egyik kulcsfigurája, fontos ponton lép (köz)be újra, miután ipari hulladékból és szemétből felépítette önmagát. Rozsdás gólem. (A jiddis hagyomány szerint a prágai gettóban elrejtett rettenetes erejű agyagmonstrum, akit a rabbi úgy kelt életre, hogy a homlokára vési az igazság jelét.) A „rozsdást” a félelem hozza elő. De talán nem is a hívó saját félelme ő, hanem egyfajta kollektív félelem megtestesülése. Mert más szereplőkkel együtt a hívó is megkapja a maga „istenítéletét” (olyan drog, melyet kivégzéshez használnak; hatására az embert saját félelmei és szorongásai fojtják meg), s míg a többiek belehalnak, őt megmenti a megidézett rém.

Talán éppen ezért „hívó”: semmi sem csak a sajátja, hanem mindannyiunk közös jövőjét, érzéseit képes előhívni. De tud-e ezzel valamit kezdeni?

Odegnál képregényének sötét és cinikus humorára jellemző, hogy ebben a jövőbeli világban az ilyen képességű emberek piackutató cégeknél dolgoznak, prognózisokat készítenek. „Természetesen” szer hatása alatt. A nagy cégeknél tiszta, minőségi anyag jár (TaroT®), míg a kispénzűeknek be kell érniük a koszos, felütött cuccal (Nectar®). A sztori belső logikája is amolyan elfuserált trip módján építkezik.

És mint ilyen, a történet a képi világával, t(r)ipográfiájával (van, ahol készakarva olvashatatlan a szöveg, néhol logók illetve tag-ek, graffiti-motívumok jelennek meg) együtt tökéletes egységet alkot. A fekete dominál, ebből tűnnek elő, majd hullanak vissza a tárgyak, a szereplők. Nincsenek a „hagyományos” képregényekre jellemző élesen elválasztó keretek – itt az oldalak sajátos belső kompozíciós és színdramaturgiával élnek, ami első látásra néha össze is zavarja az egyszeri olvasót. Ez nem baj, viszont az egy kicsit zavaró, hogy az egész képregény éppen egy árnyalatnyival sötétebb lett a nyomdában, mint amilyenre az alkotó szánhatta. Ugyanis rengeteg apró, mívesen megmunkált részlet alig kivehető a nagy sötétségben. Sebaj, böngészni kell!

Építészeti háttere brutálisan anyagszerű, monumentális és nyomasztó. Míg Gotham City házain a vízköpők a kreatívan rémisztgető gótikából erednek, itt az épületek és az azokat díszítő szobrok a XX. századi totális diktatúrák sivár vigasztalanságát hordozzák magukon. Egy kicsit a Szárnyas fejvadász, egy kicsit az Alient tervező H. R. Giger vizualitása köszön vissza.

Koszos, karcos, nyomasztó világ.

A történet belső rendszere megengedi az apróbb-nagyobb ugrásokat, és a karakterek kidolgozatlansága is „a kevesebb több” elve alapján működik. Az olvasó rákényszerül, hogy maga pótolja ki a hiányzó részeket. Így lehet, hogy többszöri olvasásra is újabbnál újabb, valóban megvilágosodás-erejű felismerések birtokába juthatunk.

A mű egy trilógia első darabja. Várjunk hát türelemmel.

 

 

Odegnál Róbert: Rév – A hívó. Vad Virágok Könyvműhely. www.rev-kepregeny.hu

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8545