KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vigyázat, ehető!

Schreiber András

Nos enfants nous accuseront – francia, 2008. Rendezte és írta: Jean-Paul Jaud. Kép: Amar Arhab és Joel Pierron. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Perico Légasse. Gyártó: J B Séquences. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 112 perc.

Az vagy, amit megeszel – szól a mondás, a Vigyázat ehető alkotói pedig már a film elején sietnek a tudomásunkra hozni, egy átlagos ebédnél mi méreg jut a szervezetünkbe: peszticidek, nehézfémek, nitrát és nitrit, foszfát, kadmium… Sorjáznak az adatok, mennyivel nőtt a rákos megbetegedések száma az elmúlt évtizedekben – célkeresztben a gyerekek, szakértők állítják: a most felnövekvő generáció lesz az első, amelynek( békeidőben) rosszabbak az életkilátásai, mint az előtte járó nemzedéknek. Mindez alapvetően a rossz táplálkozás miatt.

Jean-Paul Jaud dokumentumfilmje a helytelen táplálkozást tágabb összefüggésben vizsgálja, többről van szó, mint junk-food ellenes lobbiról, vagy a nassolás veszélyeinek körbejárásáról. A Vigyázat ehető – ha már lobbit említettünk – a biogazdálkodás PR-mozija, a hagyományos agrárkultúra revíziója, amely nem kevesebbet állít, mint hogy gyermekeink egészségének megőrzéséért vissza kell térni az ipari forradalom előtti mezőgazdálkodáshoz. Helyi termelés, helyi piac – mindez társadalmilag, gazdaságilag modellezve, egy olyan országban, amelyről azt gondolja a világ, hogy nagy gondot fordít az egészséges táplálkozásra. Csakhogy a francia statisztikák is elkeserítőek, a francia gazdák élen járnak a peszticidek használatában – kivétel Barjac du Gard, a Vigyázat ehető bezzegfaluja, ahol a polgármester elhatározza, a helyi iskolában biofarmot létesít, az ott termelt finomságokból oldják meg az iskolai közétkeztetést.

Szívmelengető a barjaciak lelkesedése, és nem lehet nem azonosulni a biogazdálkodás nemes céljaival, mégis kissé egyoldalúnak hat Jean-Paul Jaud mozija – mivel csak a kis közösségek problémáira talál megoldást. Már amennyiben talál, elvégre tudjuk, egy fecske nem csinál tavaszt, nem biztos, hogy a nagy francia bioforradalomhoz elegendő egy kedves hegyi falucska kitartó lelkesedése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10219