KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Focus – A látszat csal

Géczi Zoltán

Focus – amerikai, 2015. Rendezte és írta: John Regua és Glenn Ficarra. Kép: Xavier Perez Grobet. Zene: Nick Urata. Szereplők: Will Smith (Nicky), Margot Robbie (Jess), Gerald McRaney (Ownes), Robert Taylor (McEwen). Gyártó: Zaftig Films / Kramer & Sigman Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 104 perc.

„A nagy balhé nem több mint fantáziakép. Mi mennyiségre hajtunk.” – inti Will Smith karaktere a hétpróbás mestertolvajok bandájához frissen csatlakozott, szőke újonclányt. Alighanem ugyanez az elv vezethette Glenn Ficarra és John Requa munkáját is; az összeszokott forgatókönyvíró-rendező páros (Tapló Télapó, Őrült, dilis, szerelem) szándéka a volumen behúzása, egy nemzetközi sikerfilm forgatása lehetett, amely a két legnépszerűbb zsáner, a krimi és a romantika elemeit ötvözi.

Miután a forgatókönyvet búbánatos közhelyek és irritálóan mesterkélt fordulatok sokasága terheli, ezt a mutatványt két embernek kellene érdemben felvállalnia, ám eleve nem kevés aggályt kelt az a körülmény, hogy a főszereplők a helyettes helyetteseként, beugró alapon vállalták a forgatást. A karrierjének ugyancsak hanyatló szakaszában lévő Will Smith (szerepét eredetileg Ryan Gosling, Brad Pitt, majd Ben Affleck volt hivatott eljátszani) A Föld után kolosszális bukását követően ritkán exponálja magát a vásznon, ahogy az új ausztrál üdvöske, a tündöklően szép Margot Robbie is az utolsó pillanatban lépett a fedélzetre.

A Focus: A látszat csal dramaturgiai üresjárataiban – merthogy ebből is akad néhány – óhatatlanul is referenciák után kutat a néző agya, miszerint a dél-koreai The Thieves mennyivel stílusosabb és vagányabb, a Szemfényvesztők pedig mennyivel intelligensebb, ugyanakkor az is szembeszökő, mily szorgos igyekezettel próbálták rekonstruálni a Mint a kámfor lefegyverző intimitást sugárzó romantikus duettjeit, ám a hirtelenjében összeverbuvált páros merőben alkalmatlannak bizonyult erre a feladatra. Végső elszámolás tekintetében nincsenek megbocsáthatatlan hibák vagy hiányosságok, nehéz volna kifejezetten utálni ezt a természeténél fogva ódivatú filmet, ugyanakkor szeretni sem lehetséges; hervatag és középszerű produkció, a minden szempontból felesleges mozik példaértékű képviselője.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12159