KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös Hadsereg

Pápai Zsolt

The Red Army – amerikai, 2014. Rendezte: Gabe Polsky. Szereplők: Vjacseszlav Fetyiszov, Vlagyimir Krutov. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 81 perc.

Fennállása hetven éve alatt a Szovjetunió kevés maradandó értéket produkált, ezek egyike a hatvanas évekre összeérő hokiválogatott, melynek tagjai a szellemi apjuknak tekinthető Anatolij Taraszov mester intenciói alapján művészi szintre emelték a játékot, de talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy tisztán művészetként űzték azt. A hetvenes években ugyan pártutasításra elmozdították Taraszovot a szövetségi kapitányi pozícióból, ám a szovjet hoki diadalmenetének nem lett vége, ellenkezőleg: a következő évtized csapata még a Taraszov-éra csodáját is felülmúlta, nem feltétlenül eredményességben, inkább kreativitásban és játékesztétikában. A nyolcvanas dekád szocializmusában a szovjet hokisok egy-egy meccsének élő tévéközvetítése kisebb örömünnepet jelentett az egyre szürkébb hétköznapokban, fellépéseik ugyanis nem egyszerűen sportesemények voltak, de opera- és balett-előadások, cirkuszi attrakciók is. Az 1980-as Lake Placid-i olimpiai döntőben elszenvedett vereség (az akkoriban szenzációszámba menő amerikai győzelem) után a csapat csak acélosabbá vált, és nem egyszerűen végigverte, lehengerelte, de attraktív játékával le is nyűgözte az egész világot. A csapat legjobbjai – Szergej Makarov, Vlagyimir Krutov, Igor Larjonov, Alekszej Kaszatonov, Vjacseszlav Fetyiszov, no és persze a kapus, Vlagyiszlav Tretyak – nevét ma is minden valamirevaló hokirajongó ismeri.

Az orosz emigránsok gyermekeként Chicagóban született, ifjú Gabe Polsky rendező-producer rettentő feladatra vállalkozott, amikor a szovjet hokicsapat sztorijának apropóján kortörténeti vizsgálódásba fogott. Nem egyszerűen sportdokut forgatott ugyanis, a nyolcvanas évek kommunista politikaszervezési mechanizmusairól és hatalomtechnikai trükkjeiről is értekezni kívánt. Utóbbit a szárazan akadémikus modort elkerülve izgalmasan prezentálta, a kortárs amerikai dokufilmes trendekhez odasimulva alkalmazta ugyanis a fikciós filmek narratív elemeit, mindenekelőtt a paranoiathrillerét. Nem akart mindent elmondani, ragyogóan szelektált az anyagok között és jó érzékkel válogatott archívokat, továbbá az is remek döntésnek bizonyult részéről, hogy megtette hősnek Vjacseszlav Fetyiszovot, a zsenik zsenijét, aki a nyolcvanas évek végén a csapatból elsőként lett a kárvallottja az elvtársak gusztustalan hatalomgyakorlási technikáinak, hogy aztán – akkurátus és öntudatos ember lévén – beverjen egy szöget a rezsim koporsójába.

A kettős vállalás, a hokicsapat legendájának felelevenítése és a korskicc-készítés sikerrel járt, pazar dokumentumfilm született, amelynek élvezeti értékét növeli Polsky sosem tolakodó és mindig ízléses – már a nyitánytól megmutatkozó – humora. Többek között éppen ez, a humor, szavatolja, hogy a film mindenkihez szól, azokhoz is, akiknek semmi köze a hoki világához. Hogy ilyen kiváló lett a végeredmény, abban talán Werner Herzognak is van némi része, aki executive producerként jegyzi a művet. Meg persze a Holt lelkek Nyikolaj Gogoljának, akinek öröksége végig ott kísért a filmben.

Extrák: Audiokommentár Gabe Polskyval és Werner Herzoggal, interjú Gabe Polskyval.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12341