KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sétáló agyhalottak

Kránicz Bence

The Walking Deceased – amerikai, 2015. Rendezte: Scott Dow. Írta: Tim Ogletree. Kép: Shaun Hart. Szereplők: Tim Ogletree (Green Bay), Joey Oglesby (Chicago), Dave Sheridan (Lincoln), Sophia Taylor Ali (Brooklyn). Gyártó: Aristar Entertainment / Violet Sky. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 88 perc.

Néhány évvel ezelőtt mutatták be a Vámpíros film című horrorkomédiát, amely az akkor divatos vámpírfilmeket, elsősorban az Alkonyat-sorozatot parodizálta. Az idei Sétáló agyhalottak zombi-vígjátéka talán még jobb esélyekkel indulhat a „minden idők legrosszabb horrorparódiája” titulusért: író-főszereplője, Tim Ogletree igénytelenségben képes felvenni a versenyt még a Katasztrófafilmet, Bazi nagy filmet és más fércműveket jegyző Seltzer-Friedberg párossal is.

Persze a zombi alakjának elmúlt évekbeli népszerűsége törvényszerűen hozza magával a zsánerparódiákat, amelyek közül a Haláli hullák hajnala nemcsak vígjátékként, hanem zombifilmként is emlékezetes maradt, Ogletree opusza azonban mind a nevettetés, mind a borzongatás terén kudarcot vall. A történet elsősorban a Walking Dead alaphelyzetét társítja az Eleven testek képletével, a seriff vezette túlélőcsapatba integrálva az egymásra gerjedő zombisrácot és emberlányt. A gyengeelméjű seriff ámokfutásán időnként el lehet mosolyodni, de nem érdemes – a szitkomokat idéző, sivár kistotálok uralta képi világ és a tréfásnak szánt beszélgetésekre redukálódó cselekmény csakhamar lelohasztja a pillanatnyi lelkesedést.

Noha a találó magyar címet kapott Sétáló agyhalottak semminemű szórakozással nem kecsegteti a nézőt, tanulságos figyelni, hogy a készítők a zombijárvány okozta személyes veszteségekből és az apokalipszis utáni újrakezdés romantikus oldalából igyekeznek viccet csiholni. Vagyis elsősorban nem a zombihorrort, hanem a műfaj gyökerét jelentő zombimelodrámát (Fehér zombi, I Walked with a Zombie) parodizálják – ha más nem is, a monstrum zsánervonzalmainak megmutatkozása a cinefilek számára érdekes lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12431