KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kaukázusi fogoly

Báron György

 

A cím sejtelmesen jó. A szibériai garnizonra hajaz. Titokzatos, távoli történetet ígér, félhomályos romantikát, szerelmet, kalandot, „vasúti olvasmányt”, ahogy Godard mondta lekicsinylőn.

Az erős történet eredetileg Lev Tolsztojé, ám nem csalódik, aki a címtől csábul a moziba: szolid lektűrben lesz része. Szeretik az ilyet a nézők, meg a becses szakma is: „Szergej Bodrov filmje ellenállhatatlannak bizonyult a nagy nemzetközi fesztiválokon, és meghódította a hazai közönséget is” – olvasom egy kritikus beszámolójában.

Csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy ez az „ellenállhatatlanul hódító” mozidarab, e kalandos, érzelmes lektűr a csecsenföldi irtóháborúról szól. Nem a vért, a kegyetlenkedéseket hiányolom persze belőle, az Bodrov rendező úr elővezetésében csak rontana a helyzeten, miként annakidején a Szakasz vagy a Született július 14-én sem lett kevésbé vattacukorízű a vászonra fröcskölt patakvértől. Ezen semmi nem múlik, a dolog tehetség és érzékenység dolga volna, mármint, hogy miről és hogyan lehet értelmesen szólni, vagyis a csecsenföldi véres háborúról – s hajdan a vietnámiról is – milyen formában, ha egyáltalán. Nem véletlen, hogy a komoly rendezők, Bresson, Tarkovszkij, de még a fékezhetetlen Godard is, apró dolgokkal bíbelődnek, legalábbis a sztori szintjén, a giccsőrök pedig mindjárt a legnagyobba vágnak, háború, népirtás, Auschwitz, vagy egyenesen Isten, ez is gyakori, egyik jó sztori olyan, mint a másik. Most Bodrovék divatba hozzák a foxtrott és a vietnami öldöklés után a csecsen tragédiát, a mívelt közönség máris tapsikol, élvetegen nyalja a szája szélét, lám egy orosz is tudja azt, amit Oliver Stone, ezek is emberek volnának, úgy gyilkolásznak és szeretnek a filmvásznon, mint mi a filmvásznon, a lebukó nap fényénél, a fotogén horizonton, közben folklorisztikus képek a helyi népszokásokról, ahogy a falubéliek házasodnak és temetnek, ez a dologban az unikum, a vége szépen jóra fordul, a bosszúvágyat legyőzi a megértés.

Geppiend.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1668