KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rózsatövis – A francia pite

Bori Erzsébet

 

Elég egy futó pillantást vetni a moziba járók statisztikai adataira, hogy kiderüljön, a fizető nézők zömét a tizen- és huszonévesek teszik ki. Nem számíthat jelentős sikerre, dús bevételre az a film, amelynek témája és/vagy megközelítése kívül esik a fenti korosztály érdeklődésén. Nem csoda, ha egyre több olyan mozival találkozunk, ami a tizenévesek célcsoportjának készült. Mondani könnyű, csinálni nehéz, mármint nem egy ilyen filmet, hanem azt, hogy meglegyen benne a sikerhez szükséges mennyiségű stimulus, mégse kapjon 14 éven felülieknek besorolást. Az amerikai minősítési rendszer híresen prűd és szigorú, különösen ha a szexről van szó: a népszerű tinédzserhorrorok teli vannak kibelezett hullákkal, de keblet még beültetésre előkészített szilikon formájában sem mutathatnak.

Erős a gyanúm, hogy a Rózsatövis című francia ifjúsági filmet, amely 13–15 éves kamaszokról szól, Amerikában csak nyugdíjasigazolvánnyal látogatható pornómozikban vetíthetnék. A tinédzserkor számos és szerteágazó zűrforrása közül itt (szinte) kizárólag a szexre összpontosítanak az alkotók, ezt viszont igyekeznek teljes mélységében föltárni, a csoportosan elkövetett maszturbálástól a fiatalos anyukák molesztálásán és a meleg csábításon át egészen az élesben menő heteroszexuális akcióig. Hőseink barátkoznak a szexszel verbálisan, álló és mozgó képen, sőt animáció formájában is, ébren és álmunkban, valamint autopszia útján. Közben adódik számos abszurd és mulatságos helyzet és eset, lehet nevetni, lehet izgulni, hogy összejön-e végül Roudoudou és Romain, illetőleg örülni annak, hogy a francia szerzőpárosnak sikerült megtalálni az igaz utat a sokkhatásra vadászó naturalizmus és a felnőttek (szülők) vágyképeinek megfelelő, műkamasz ábrázolatok között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3444