KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kés, villa, olló, kamera...

Sinkó István

 

Filmet készítünk. Filmet csinál a nyolcadikos osztály és a harmadik-negyedikes szakkörös, kistestvérével. Rajzol és mintáz, tervez és mozgat a 9 és a 14 éves. Kamerát igazit, élességet állít, lámpát tart, montázsasztal fölé görnyed és filmet ragaszt. Vetít és kritizál, felszisszen, ha ugrik a kép, ha homályos a film és nevet, örül egy-egy sikeres snittnek. Filmet készít a gyerek az iskolában és a szakkörben.

Van-e különbség a heti 1–2 órás rajzórán készítendő, technikát bemutató munka és a hetente kiscsoportban zajló egészéves szakköri filmkészítés között? Ez érdekelt, és hogy melyikkel meddig juthatok el az eredményességben amikor 10 évvel ezelőtt rajzóráimba beépítettem a filmkészítést.

Első elképzelésem szerint a nyolcadikosok egyéni filmeket terveztek két hónapon keresztül az óra alatt. Ezek a kis sketchek rajzfilmek, tárgyanimációk, gyurmafilmek voltak. 15–25 másodpercben kellett megeleveníteniük rövid történéseket, mozgásokat. Ez a jellegzetesen rajztanári elképzelés egyáltalán nem zavarta a mesélni akaró gyerekeket-kamaszokat, hogy butuska-tréfás történetecskékben, gegekben éljék ki filmkészítési vágyaikat. A film történés, a film akció, melyben főleg kudarcok érik a főszereplőket, legyenek azok rajzolt bábok vagy akár tárgyak. Soha annyi hasraeső, széttörő, felrobbanó, lángoló főhős egyszerre nem látható, mint egy nyolcadikos osztály négypercnyire vágott filmetűdjében. S persze a figurák is előképekre támaszkodnak. A moziban, TV-ben látott játék- és rajzfilmek hősei mégis átalakulva, megszelídülve, gyermekléptékűre módosítva bukkannak elő ezekben a kis filmekben. És antropomorfizálódnak persze az iskolai környezet tárgyai is. A tolltartók nagyfogú szájakká, a ceruzák és tollak katonákká, a radírok és hegyezők szuperszonikus robotemberekké válnak. A kamasz-nyolcadikos alkotók meg visszavedlenek játszadozó kisgyerekekké.

Új lehetőséget jelentett órai rajzfilmkészítéseinkben a kollektív film tervezése. Ezt az ötletet egy osztrák filmestanár kollegától vettem át, s úgy hiszem nagyszerűen beválik immár három éve a tanórai munkában. Átváltozások címmel készít egy-egy osztály kb. 1,5–2 percnyi filmet. Minden gyerek 6 fázison keresztül változtat át egy tárgyat valami mássá. A sorrendet beosztjuk. Az első gyerek mondjuk almából kiflit, a második kifliből elefántot, a következő elefántból léghajót rajzol és így továbbhaladva jut el az osztály utolsó tagja a Vége feliratig. Mindenki maga választja meg, hogy a kapott tárgyból mit alakít. A következő őhozzá alkalmazkodik. Ebben a sorban már az egyes rajzokra éppúgy kell figyelni, mint a végeredményre, figyelni kell a térre, a mozgásra, a viszonylag kis fázisszám ellenére az átváltozás egyenletességére, azaz ez már komoly film, melyben egyszerre jelenik meg az egyéni felelősség és a közös munkában való egymásrautaltság. Az egyes változásokat maguk a szerzők veszik fel a S-8-al. Videóra átírva aztán zene kerül a filmek alá. Egy hónap intenzív munkája árán végül együtt nevethetünk a végeredményen. A mozgások sutasága, a hirtelen vágások ügyetlensége senkit sem zavar. Ez már a mi mozink. Gyerekfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4158