KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kegyetlen játékok

Ádám Péter

 

Az alapötletet az író-rendező, Roger Kumble a francia Choderlos de Laclos-tól (1741-1803) kölcsönözte, mai amerikai környezetbe helyezve a történetet: a két – egymással ambivalens viszonyban levő – mostohatestvér, a két frusztrált és szex-mániás New York-i aranyifjú egyetlen szórakozása, hogy szakmányban „rontja meg” a környezetében levő ártatlan lányokat – nagyjából ennyi maradt a filmben Merteuil márkíz és Valmont gróf körmönfontan diabolikus alakjából, a mű vallási, intellektuális, lélektani, nyelvi és morálfilozófiai mélységeiből pedig úgyszólván semmi. Roger Kumble nem is tünteti fel a stáblistán a Veszedelmes viszonyokat, és ez így is van rendjén: a filmnek alig van valamivel több köze Laclos zseniális művéhez, mint a Csárdáskirálynőnek A szellem fenomenológiájához.

Érdemes rajta elgondolkodni, vajon ezt a levélregényt miért fedezi fel a mozi újra meg újra. Laclos műve alighanem azzal vonzza a filmrendezőket – ahogyan valamikor Roger Vadimot, majd Frearst és Formant -, hogy a korlátlan önzésnek, a negatív empátiának, a mások lelkiismeretlen manipulálásának és az ördögi gonoszságnak olyan bámulatosan pontos lélekrajza, amelynek számos érintkezési pontja van a 20. századdal, az ezredforduló emberének nárcisztikus és sivár belső világával.

Kérdés azonban, hogy – analógiák ide vagy oda – ez az alaphelyzet csakugyan kiszakítható-e a 18. század társadalmi környezetéből. Ahhoz ugyanis, hogy a történet működőképes legyen, elengedhetetlen a két hős, Merteuil márkíz és Valmont gróf alakjának már-már sátáni dimenziója. Márpedig ezt a dimenziót a regényben annak köszönhetik, hogy nagyon is létező erkölcsi és vallási értékrendet próbálnak nagy igyekezettel és leleménnyel lerombolni.

Ezek a mai Merteuil márkízok és Valmont grófok azonban már nem ütköznek komoly közegellenállásba: nekik – szilárd értékrend híján – legföljebb az áldozatok szirupos naivságával és idétlenségével kell „megküzdeniük”. Ez a magyarázata annak, hogy ebben a filmben az áldozatok ugyanolyan szánalmasak, kisszerűek és jelentéktelenek, mint a hóhéraik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4522