KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anton, a varázsló

Kulcsár Mária

Egy biztos: nem varázsló. Autószerelő. Kivénhedt traktorok, roncs kocsik látványa, hiányzó alkatrészek felkutatása hevesebb lázba hozza, mint híres szenvedélyei: az ital és a nők. Kiderül: ez hiba, sőt bűn.

1945 tavasza. Az ifjú Anton hazatér a harcmezőről, lelkiismeretét gyorsan megnyugtatja a riasztóan kedélyes német közhellyel: „a háborút nem én csináltam, én csak elvesztettem”. Nekilát, s újjávarázsolja faluja gépállományát, éjjel-nappal, vasárnapokat sem ismerve dolgozik, persze nem ingyen. A parasztok rászorulnak a szakemberre, dől a pénz, Anton rövid idő alatt jelentős vagyonkára tesz szert...

Nincs mibe fektetnie a pénzét, s nem lévén még fal Berlin közepén, felül a vicinálisra, és elhelyezi pénzét egy nyugatnémet bankban. Hazatér, folytatja a traktorjavítást, ígérget és megveszteget, hogy megfelelő alkatrészhez, nyersanyaghoz, egyre több pénzhez jusson, míg börtönben nem találja magát. Mire szabadul, már mindenki úgy ügyeskedik, feketézik, korrumpál, mint ő hajdanán. Közben szeretője Svájcba szökik Anton régi, a nyugati bankban elhelyezett vagyonkájával, halálakor pedig egy luxusautót hagy rá. Anton váratlan gesztussal az autót az ócskavaszúzdában gyilkolja meg, maga pedig fél liter vodkával öngyilkos lesz.

Ez a rövid cselekményváz egy jó filmre elegendő kemény igazságot, gondolkozni, elemezni valót tartalmaz. Günter Reisch, a rendező azonban csak bűvészkedik az anyaggal, ügyeskedik, mint Anton, a varázsló. Szűk korlátokat állít önnön bátorságának, s egy-egy mondattal, gesztussal elérvén azokat gyorsan vállat von, ránk kacsint, vagy nevetve az ellenkezőjét állítja. Ez a bizonytalanság az egyik oka a tökéletes műfaj- és stílusbeli átgondolatlanságnak. Valószínűleg vígjátéknak vagy groteszknek szánták a filmet, erre vallanak az időnként közeliben mutatott nagy lábujjak, pisilések és néhány ízetlen bemondás. Sajnos, képi világának érdekességét bármely tévéközvetítés felülmúlja. Érdektelen a film, pedig főhőse még Magyarországra is eljut; a társadalombírálat mélyebb rétegei, igazi humor helyett azonban itt is csupán a „fricskázásra” futja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7842