KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Téli utazás

Forgács Nóra Kinga

Jurjev gyen – orosz, 2008. Rendezte: Kirill Szerebrenyikov. Írta: Jurij Arabov. Kép: Oleg Lukichyov. Zene: Szergej Nevsky. Szereplők: Kseniya Rappoport (Lyubov), Roman Shmakov (Andrej), Yevgeniya Kuznetsova, Szergej Sosnovsky, Szergej Medvedev. Gyártó: New People. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 137 perc.

 

Kirill Serebrennikov előző, nálunk is bemutatott mozija, Az áldozatkaszkadőr ötletes „film(felvétel) a filmben” játéka és tragikomikusra hangolt hamleti bosszútörténete után azok, akik ez alapján tekintenek várakozva az orosz direktor következő műve elé, komorabb, formatartóbb és jóval elnyújtottabb opuszra számíthatnak.

A Téli utazás első képsorain egy havas orosz tájat átszelő road movie-t vagy hazatérős családi drámát ígér: egy énekesnő, Lyubov és fia, Andrei utaznak a vidéki város felé, ahonnan az anya származik. A mese azonban meglepő (és misztikus) fordulatot vesz, amikor Andrej megmagyarázhatatlan módon eltűnik, Lyubov pedig magára marad a „vademberek” között. Több síkon értelmezhető, ám túlzottan is töredékes eseménysor veszi kezdetét, szélsőségesre rajzolt figurákkal és váltózó nívójú, gyakran indokolatlan és türelmet próbáló jelenetekkel. Lyubov interakciói a helyiekkel a város félig archaikus, félig mai, torz közegébe vezetnek be drámai módon (egyben kritikáját nyújtva a társadalmi-hatalmi intézményrendszernek), a fiú után induló nyomozás pedig a film világához igazodó, lassan önmagát felszámoló bűnügyi sztorit alkot. A figyelem középpontjában azonban maga Lyubov áll, akinek idővel széthullik, majd újjáépül személyisége: lebomlik róla a mediatizált világhoz és a magas kultúrához való görcsös ragaszkodás, miközben megtapasztalja a létezés ősi (így durva és anakronizmusában groteszk) módját.

Serebrennikov ezúttal nem akart posztmodern szabást kölcsönözni a klasszikus alaphelyzetnek, meséjének kulturális referenciái rejtettebbek, lassú beavatás történetével azonban – jó néhány megrázóan erős jelenete és képeinek tartalmi, hangulati telítettsége ellenére is – csak nehezen lép kapcsolatba a néző.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9709