KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/január
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Szóra bírt kép Lakatos Róbert
• Kolozsi László: A szeretet határai Beszélgetés Szajki Péterrel
• Kolozsi László: Szorongásom, félelmem, frusztrációm Nejem, nőm, csajom
• Kővári Orsolya: Én vagyok Só Mihály Beszélgetés Bodrogi Gyulával
• Tornai Szabolcs: Egy árulás anatómiája Beszélgetés Tornai Józseffel
LÁZADÓ KAMERA
• Stőhr Lóránt: Hit nélkül élni Errol Morris
• Szalay Dorottya: Szervízúton Dennis Hopper – The Lost Album
• Ruprech Dániel: Tegnap és holnap között Az Oberhauseni Nyilatkozat
• Baski Sándor: Az ellenállás útjai Verzió 2012
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kedvenced temetője Szörnyek a kortárs animációban
XANTUS
• Forgách András: Sötét csillogás Xantus János (1953-2012)
ANIMÁCIÓ
• Horváth Eszter: Átjárható dimenziók Anilogue
• Kovács Kata: Élmezőny Primanima
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: A folytatás záloga A cliffhanger
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: A tigris, az Isten és a mentőcsónak Yann Martell: Pi élete
• Vajda Judit: Csalimese Ang Lee: Pi élete
KRITIKA
• Lovas Anna: Hushpuppy meséje A messzi dél vadjai
• Sepsi László: Bővített kiadás A hobbit: Váratlan utazás
MOZI
• Baski Sándor: Vérturisták
• Forgács Nóra Kinga: Volt egy tánc
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Roboz Gábor: Végzetes hazugságok
• Szabó Noémi: Rúzs, reptér, satöbbi
• Kovács Kata: Leánybúcsú
• Zalán Márk: Kvartett
• Molnár Viktória: A nyomorultak
• Tüske Zsuzsanna: A hét pszichopata és a si-cu
• Huber Zoltán: Kezelés
• Csiger Ádám: Kettős játszma
• Géczi Zoltán: Rajtaütés
• Varró Attila: Dredd
DVD
• Czirják Pál: Szindbád
• Pápai Zsolt: A kaland; Az éjszaka
• Nagy V. Gergő: Kitaszítva; Kallódó emberek
• Sepsi László: Stephen King-gyűjtemény
• Nagy V. Gergő: Akasszátok őket magasra
• Vincze Árpád: Római vakáció
• Géczi Zoltán: Nincs menekvés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
XANTUS
• Szőnyei Tamás: Törékeny történetek A Xantus-filmek zenéi

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó emberig

Roboz Gábor

Blood Father – amerikai, 2016. Rendezte: Jean-François Richet. Írta: Peter Craig és Andrea Berloff. Kép: Robert Gantz. Zene: Sven Faulconer. Szereplők: Mel Gibson (John Link), Erin Moriarty (Lydia), William H. Macy (Kirby), Diego Luna (Jonah). Gyártó: Wild Bunch. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 88 perc.

 

Manapság már nem megy eseményszámba, ha újabb őszülő amerikai mozisztár hősködik egy akciófilmben, különösen, ha az illető ezzel a műfajjal futott be. Mel Gibsonnak a Börtönregény után megint időszerű volt egy keményfiú-főszerep, és Jean-François Richet ideális jelölt volt a rendezői posztra, a francia iparos húszéves karrierje során készített kétrészes gengszterfilm-eposzt (Halálos közellenség) és idétlen nyári vígjátékot (Egy őrült pillanat) egyaránt. A helyszín ezúttal is a poros új-mexikói határvidék, de a mostani történet főhőse egy visszavonult ex-bűnöző: a minden szempontból kudarcot vallott férfival felveszi a kapcsolatot évek óta nem látott kamaszlánya, aki magára haragított egy csapat drogkereskedőt, így együtt lesznek kénytelenek menekülni.

A forgatókönyvet az adaptálásban rutinos Peter Craig írta (Andrea Berloff-fal) saját regénye alapján, és érezhetően az a belátás munkált a háttérben, hogy a gyakori helyszínváltásokra épülő hajszasztorit a főhősök viszonyának árnyalásával lehet valamelyest feldobni. Ez sikerült is: az alkotók a nyafogós csitri kliséjének újrahasznosítása helyett strapabíró és időnként pimasz lányt raktak az apa mellé, (fekete) humorral átszínezett kapcsolatuk a film motorja. A rendező egyébként nem diktál eszelős tempót, és a túlzásoktól ugyanúgy megkíméli a közönséget, ahogy az emlékezetes akciójelenetektől, így bármennyire is jó Gibson és szórakoztató ez a bő nyolcvan perc, Az utolsó emberig címről a magyar nézőknek valószínűleg továbbra is inkább a Walter Hill-mozi fog beugrani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13006