KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/március
TERRORMOZI
• Géczi Zoltán: Az amazon háborúi Kathryn Bigelow
• Baski Sándor: Az elnök sorozata Homeland – A belső ellenség
FRIEDKIN
• Csiger Ádám: Portyán Hollywoodban William Friedkin
• Orosdy Dániel: Az elveszett cirkálás Kultmozi: Portyán
GÖRÖG ÚJ HULLÁM
• Pálos Máté: Idomított kutyák A görög újfilm
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: Chytilová „százszorszép” filmjei – 2. rész A harmadik jelentés
G-MAN FILMEK
• Pápai Zsolt: Szolgáló és védő gengszterek Klasszikus G-Man-filmek
• Varró Attila: Kész mozi Paul Lieberman: Gengszterosztag
• Sepsi László: Felnőni a feladathoz Gengszterosztag
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 2. rész
KÖNYV
• Kelecsényi László: Godard – mindörökké JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…
MOZIPEST
• Kolozsi László: Nekünk legyen mondva Nekem Budapest
HATÁRSÁV
• Nagy V. Gergő: Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata Gyógyhatás
KRITIKA
• Margitházi Beja: Az Ördög háta mögött Dombokon túl
• Horváth Eszter: A lét kerekén Horváth Eszter
• Margitházi Beja: Közel, Európában Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt
• Varró Attila: De, leányálom Spring Breakers – Csajok szabadon
• Huber Zoltán: Szép remények Tollbamondás
MOZI
• Baski Sándor: Az ígéret földje
• Forgács Nóra Kinga: Megtalált emlékek
• Tüske Zsuzsanna: Megtört város
• Árva Márton: Felhők felett
• Kovács Kata: Lenyűgöző teremtmények
• Huber Zoltán: Boszorkányvadászok
• Csiger Ádám: Erőnek erejével
• Vincze Teréz: A házban
• Roboz Gábor: Parker
• Géczi Zoltán: Született gengszterek
• Sepsi László: Die Hard – Drágább, mint az életed
• Vajda Judit: Személyiségtolvaj
• Varró Attila: Croodék
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
DVD
• Sepsi László: Batman: A sötét lovag visszatér 1–2.
• Pápai Zsolt: A robot és Frank
• Benke Attila: Hétköznapi emberek
• Géczi Zoltán: Az utolsó csavar
TERRORMOZI
• Barotányi Zoltán: Sötét helyek Amerika háborúban a terror ellen

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Peter Bogdanovich: Célpontok

Kertvárosi gótika

Pápai Zsolt

Bogdanovich első filmjében a gótikus rém szembekerül a modern kertvárosi szörnyeteggel.

A hatvanas évek amerikai filmje nem bővelkedik mutatós mozidarabokban, ám elsősorban a kisebb cégeknek hála azért akad néhány olyan produkció a termésben, amely máig nem vesztette szavatosságát, sőt az idők folyamán még nemesebbé érlelődött. Az amúgy rövid lejáratú projektek futószalag-gyártására specializálódott Corman-műhelyek (a Filmgroup, majd a New World) számos ilyen, később kultikussá lett filmet mutattak be, Peter Bogdanovich aprópénzből és rohamtempóban született Célpontok (1967) című debütáló munkája is ezek közé tartozik.

A pályáját filmőrültként és -kritikusként kezdő Bogdanovich a hatvanas évek elejétől Roger Corman egyik nevenincs bérmunkásaként robotolt, mígnem önálló rendezésre is lehetőséget kapott. Mint azt a rendező a DVD-hez kapcsolt audiokommentárban hosszasan fejtegeti, a hírhedten fukar Corman Borzalom (1963) című filmjének néhány elemét felhasználva, és ehhez mindössze öt nap (!) alatt hetven percnyi anyagot leforgatva készítette el a Célpontokat.

A thriller és a horror határmezsgyéjén mozgó, kortárs környezetben játszódó film cselekménye két szálon fut. Az egyik arról szól, hogy a veterán színész, a gótikus horrorok valamikori rémmestere (a beszédes nevű Byron Orlok figuráját Boris Karloff játssza) miként igyekszik kilépni a sóbizniszből, és belépni végre a nyugodt öregkorba; a másik egy békés kertvárosi életet élő fiatalember, bizonyos Bobby Thompson lassú eltévelyedését és gyors ámokfutását mutatja be, arról beszél, hogy miként lesz a példás jófiúból eszeveszett sorozatgyilkos. A legendás záró nagyjelenetben a két történetszál és a két főszereplő egy autósmoziban fut össze: Orlok közönségtalálkozóra jön Borzalom című filmjének vetítése kapcsán, Thompson pedig – miután kivégezte családját és vagy tucatnyi átlagpolgárt – további áldozatokat szedni érkezik.

Bogdanovich sikeresen ütközteti és tükrözteti a „filmbeli film valóságát” és a „filmbeli valóságot”, és eközben nem kevesebbet állít, mint hogy a hatvanas évek Amerikájában a borzalom a régmúlt idők ódon várkastélyaiból a kortárs mindennapokba – az otthonokba, az utcákra, illetve a közösségi élet színtereire – költözött. A Célpontok azért is tekinthető jelentős állomásnak a borzalommozik históriájában, mert ez a gondolat összeér a hetvenes években megszületett, és elsősorban Carpenter Halloweenje (1978) által fémjelzett suburban („kertvárosi”) horror egyik alaptételével.

Bogdanovich műve azonban nem csupán mint a suburban horror egyik előképe érdekes. A Célpontok kordokumentumként is sokatmondó darab, lévén Amerika fegyverkultuszának kritikája, az újvilági hétköznapok hamis komfortélményének bírálata vagy a Vietnam-trauma indirekt módon történő megidézése egyszerre jellemzi. Különösen a Thompson módszeres alapossággal elkövetett öldökléseit tárgyaló epizódjai sokkolóak, a gyilkosság ugyanis ezekben a jelenetekben láthatóan nem erkölcsi, hanem technikai kérdés: tisztán gyakorlati probléma, amelynek a legfőbb tétje, hogy jól kell kivitelezni, és amely – ha sikerrel jár – a derekasan végzett munka örömével ajándékozza meg az elkövetőt.

Amennyire erőteljesek a filmben megjelenített problémák, legalább annyira tetszetős a Célpontok vizuális megformálása, az utalásokkal sűrűn telezsúfolt mozit – melyben egyebek között Hawks Büntetőtörvénykönyv (1931), Wilder Alkony sugárút (1950) és Preminger Egy gyilkosság anatómiája (1959) című munkája is megidéztetik – Bogdanovich nagy szellemi és technikai felkészültséggel vezényli le. Végig impozáns hosszú beállításokkal operál és csak a forgatásra előirányzott idő szűkösségével magyarázható, hogy itt-ott sérül egy svenk íve, néhol pedig indokolatlan élesvágások törik meg a jelenetek ritmusát. Tény, hogy a sztorifűzés is akadozik néhol, mindezek a fogyatékosságok azonban eltörpülnek a film érdemei mellett. Peter Bogdanovich a maximumnál csöppet többet hozott ki a minimumnál picit kevesebb lehetőségéből. Márpedig ez csúcsteljesítmény a maga nemében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1970