KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/március
TERRORMOZI
• Géczi Zoltán: Az amazon háborúi Kathryn Bigelow
• Baski Sándor: Az elnök sorozata Homeland – A belső ellenség
FRIEDKIN
• Csiger Ádám: Portyán Hollywoodban William Friedkin
• Orosdy Dániel: Az elveszett cirkálás Kultmozi: Portyán
GÖRÖG ÚJ HULLÁM
• Pálos Máté: Idomított kutyák A görög újfilm
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: Chytilová „százszorszép” filmjei – 2. rész A harmadik jelentés
G-MAN FILMEK
• Pápai Zsolt: Szolgáló és védő gengszterek Klasszikus G-Man-filmek
• Varró Attila: Kész mozi Paul Lieberman: Gengszterosztag
• Sepsi László: Felnőni a feladathoz Gengszterosztag
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 2. rész
KÖNYV
• Kelecsényi László: Godard – mindörökké JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…
MOZIPEST
• Kolozsi László: Nekünk legyen mondva Nekem Budapest
HATÁRSÁV
• Nagy V. Gergő: Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata Gyógyhatás
KRITIKA
• Margitházi Beja: Az Ördög háta mögött Dombokon túl
• Horváth Eszter: A lét kerekén Horváth Eszter
• Margitházi Beja: Közel, Európában Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt
• Varró Attila: De, leányálom Spring Breakers – Csajok szabadon
• Huber Zoltán: Szép remények Tollbamondás
MOZI
• Baski Sándor: Az ígéret földje
• Forgács Nóra Kinga: Megtalált emlékek
• Tüske Zsuzsanna: Megtört város
• Árva Márton: Felhők felett
• Kovács Kata: Lenyűgöző teremtmények
• Huber Zoltán: Boszorkányvadászok
• Csiger Ádám: Erőnek erejével
• Vincze Teréz: A házban
• Roboz Gábor: Parker
• Géczi Zoltán: Született gengszterek
• Sepsi László: Die Hard – Drágább, mint az életed
• Vajda Judit: Személyiségtolvaj
• Varró Attila: Croodék
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
DVD
• Sepsi László: Batman: A sötét lovag visszatér 1–2.
• Pápai Zsolt: A robot és Frank
• Benke Attila: Hétköznapi emberek
• Géczi Zoltán: Az utolsó csavar
TERRORMOZI
• Barotányi Zoltán: Sötét helyek Amerika háborúban a terror ellen

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Olvastuk

Magyaros rétestészta

Galambos Attila

Még mindig késik a filmtörvény!

 

Fura, mondhatni rendhagyó téma tartja lázban a magyarországi közvéleményt a helyi országgyűlés jövő héten megkezdődő ülésszaka előtt. A Tisztelt Ház elé került törvénytervezetek között – néhány pénzintézet múltbeli kétes ügyleteinek feltárása, az Európai Unió által régóta követelt egységes kutyaadó, valamint a harminchárom órás munkahét bevezetése, a hulladék elszállításáról a sztratoszférán túli bizottsággal kötött szerződés mellett – szerepel az úgynevezett filmtörvény is. Ám míg a fent említett témákban nagyfokú egyetértés mutatkozik a törvényhozó pártok között, addig a filmtörvény olyan ellentéteket gerjeszt, amelyek kiléptek a politika szürke mindennapjaiból és már a közvéleményt is foglalkoztatja. A médiumok szinte naponta rendeznek vitaműsorokat a törvénnyel kapcsolatban, több orgánumban összefoglaló sorozatokat közölnek a filmtörvény eddigi sorsának történetéről, amely immár több évtizedesnek mondható.

A felzúdulás, az érdeklődés oka pedig az, hogy a hivatalosan felkért szakértők törvénytervezete helyett egy önálló, magát függetlennek tartó csoport javaslata került a Parlament elé. Ennek immár négy éve. Protestáltak a szakértők és további, szintén kész tervezetekkel rendelkező csoportok (szám szerint tizenhármán). A közvélemény egyrészt a ritkán tapasztalható szakmai és politikai széthúzás miatt kapta fel a fejét, másrészt pedig az egyik szakmai szervezet nevére lett figyelmes. A Celluloid alapú Mozgókép Nemzeti Tanácsa megjelenésével és harcos kiállásával mindenkit megosztott. Az ókonzervatív szervezet a 2003 előtti állapotok szerinti filmtörvényt szeretné bevezetni, néhány hangzatos elv alapján.

Az olvasónak mindehhez tudnia kell, hogy a magyarországi kultúra elsősorban kirakatkultúra. Szinte minden kulturális irány kijelöl egy nagy, fontos Eseményt, amikor a figyelem összpontosul, s mindenki tudja, hogy az adott kultúra él és gyarapodik. A mozgóképesek filmszemléje is ezt a célt szolgálta egészen 2003-ig. Abban az évben azonban minden megváltozott. 41 játékfilm nevezése futott be, ám ezek közül csak 4 készült a hagyományos, drága és csak a filmszínházakban vetíthető celluloidra. A fennmaradó 37 alkotásból pedig 32 független, amatőr filmkészítők munkája volt. A sorozatos sárdobálások, a táborok közötti ellentétek botránnyá fajultak. A filmesztéták, kritikusok egy része, illetve az elsősorban külföldi bérmunkákban szerepet vállaló hagyományos filmkészítők mindent megtettek az újhullám elcsendesítése érdekében. Védték kiváltságos, bebetonozott érdekeiket, ám a hagyományon kívül sem esztétikai, sem üzleti érveik nem voltak, nem lehettek. A függetlenek pedig bebocsáttatást követeltek a fontos, szakmai szervezetekbe, méghozzá önálló szereplőkként és nem valamely meglévő csoport részeként.

Az akkori felbuzdulást követően időlegesen felgyorsultak a filmtörvény létrehozását elősegítő lépések, de mindig akadt olyan szakmai szereplő, aki kimaradt az egyeztetésből, tiltakozott és minden kezdődhetett elölről.

A 35 mm-es vita pedig elhomályosította azok hangját, akik a filmtörvény megalkotását nem csak kulturális megfontolásokból szorgalmazták. Ez a maroknyi csoport néhol fejét rázva, néhol kacagva figyelte az eseményeket. A kultúrvitán kívül állva tisztán látták: mindez nem vezet sehova. Az akkor (2004-ben) filmszínházakban hivatalosan bemutatott 5 magyar játékfilm szerény nézettségét és bevételi eredményeit figyelembe véve újból sürgették az Európai Unión kívülről érkezett (elsősorban amerikai) filmek gazdasági visszaszorítását. Alapelvként leszögezték, hogy a bemutatott filmek árbevételének 8 százalékát a magyar filmgyártásba kell visszaforgatni. Ezzel elvben mindenki egyet is értett, de lassan körvonalazódott, hogy mindenki másként gondolta. A 35 mm-es vitában megismert függetlenek azt kifogásolták, hogy a várható bevételt a konzervatív szakmai szervezetek kapják meg, ők viszont nem tudnak belőle filmet készíteni. Ugyanakkor a gyártás minimális szinten is megoldható, mint ahogy saját példájuk, 32 filmjük bizonyítja, ám nem jutnak el a filmszínházakba, ezért mozgóképeiket előfizetéses rendszerben terjesztik független internet-szolgáltatók segítségével. A függetlenek nyílt reformelképzelései mellett már akkor suttogtak arról, hogy az addig kiváltságos helyzetben levő stúdiók viszont két okból sem kívánnak nyíltan ütközni az Unión kívüli forgalmazó vállalatokkal: az elsősorban amerikai filmvállalatok kezében levő forgalmazók anyacégei nyomást gyakorolhatnak a jól fizető bérmunkák megszüntetésével, másfelől az új filmszínházak nagy része is a forgalmazó cégek tulajdona, így a magyar filmeket könnyen „láthatatlanná” tehetik. Ez utóbbi kérdés felvetette a monopóliumok meglétét is.

Az egykoron volt vita végül kifulladt. A függetlenek maradtak a világhálón és néhány független filmszínházban, néhányukat pedig beolvasztotta a filmipar. Évente elkészült négy-öt magyar nagyjátékfilm, szerény bevétellel és még szerényebb érdeklődéssel.

Mindezek után került előtérbe a négy évvel ezelőtti tervezet, ám nem tartalma, hanem a társaság neve miatt. Az ügyektől mentes politikai közélet lecsapott a témára, így az eljutott a médiáig és a közvélemény is felkapta a fejét. Izzottak a telefonvonalak, egyre másra születtek az újságcikkek, amelyek mind azt tudakolták: mi az a celluloid?

Mindez viszont a lényegi kérdéseket is előtérbe helyezte, táborok alakultak, és minden jel arra mutat, hogy a sajátos magyar rétestészta-ügy ezúttal sem tér nyugvópontra. Az országgyűlés megbízható információink szerint nem tárgyalja a filmtörvényt, inkább az egyre égetőbb kutya- és hulladékügyekkel foglalkozik.

 

 

Sight, Sound and Cellulitis


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4584